A hónapok gyorsan elszálltak, mint múló pillanatok, de a hiány nem csillapodott. Ma már csak a fényképekről mosolyog vissza rám, s talán ott ahová került még lát engem, de már nem hallhatom és nem láthatom. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe, s olyankor a szívem összeszorul de már képes vagyok eluralkodni a feltámadó érzéseken. Csak most, mikor már nincs velem, döbbentem rá, hogy nem tudtam neki meghálálni, hogy felnevelt és olyan emberré váltam, aki most vagyok. A legrosszabb, mégis az, hogy már soha nem is fogom tudni megköszönni neki...
 |
| Andrew Sinclair - A halál tánca |
Hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, de eléggé elfoglalt voltam, ami nagyon jó dolog. Az elmúlt hetekben hat napokat dolgoztam, majd a szabadidőmben pihentem, írtam a regényem és a barátaimmal voltam. Persze folyamatosan azon gondolkodtam, mit is írjak majd ide, ami nem is olyan túl unalmas, de mégis ide kapcsolódok, aminek köszönhetően az olvasók kicsit jobban belelátnak abba a világba, abba az életben, amiben most én vagyok. Jött az ötlet, hogy leírom egy hetem, ami nem biztos, hogy túl érdekes lenne, de ez is elég képlékeny, mert kinek mi az érdekes?! Arra is gondoltam - és ezt meg is fogom valósítani! -, hogy készítek egy cikket a negatív és pozitív dolgokról. Nem csak azokról, amiket én éltem vagy élek át, hanem amelyeket mások. Ilyet már most sokat tudnék írni, és ha össze szedném egy csokorba őket, akkor egy igen hosszú kis cikk kerekednek ki belőle, de ezzel még várok, gyűjtögetek és idővel megírom.
Ám ez a mostani bejegyzésem az elmúlt hetekről fog szólni. Még így az elején nem tudom, hogy miket fog tartalmazni, de hamarosan kifúrja magát a dolog, és remélem, mire a végére érek egy kerek egész kis történetté fog érni.
Ahogy írtam, mostanság elég sokat dolgoztam. A Plus Wipes nevezetű helyen, ahol február óta folyamatosan alkalmaznak, szinte biztosnak mondható a heti - hétfőtől péntekig - 40 óra. Azért mondom, hogy szinte, mert még mindig az ügynökségen keresztül dolgozom, ami nem jelent semmi biztosat. Egyenlőre úgy néz ki, meg vannak a cégnél velem elégedve és kérnek is az ügynökségtől, ami nekem jó. Ebből kifolyólag az elmúlt három héten bőven volt túlórám is, mert folyamatosan behívtak szombatra, vagy megkértek maradjak tovább, esetleg a szabadnapomon hívtak be, mint ezen a héten is.
Szóval az elmúlt időszak munka terén nagyon jónak mondható. Ezt nem szeretném elkiabálni, de bízok benne, hogy ez nem fog negatív irányba változni. Ebből eszembe is jutott egy jópofa történet, amit most megosztok veletek, olvasókkal.
Még január vége felé ismerkedtem meg Miklós barátommal, aki nagyjából úgy érkezett ide, mint én: Semmi biztos, kis angoltudás és a nagy ismeretlen tele kérdésekkel. Úgy döntöttem, megpróbálok neki segíteni az ügynökségnél, ahol én is vagyok, mert addigra egész jóba lettem az Anette nevezetű hölggyel, aki amolyan főnökféle ott. Szóval felkerekedtünk és bementünk az ügynökségre, de csak Sarah volt bent, aki akkor még nem kedvelt igazán. Mondtam neki, hogy a barátom most érkezett és munkát keres. Majd kérdezett egy-két dolgot Mikitől, aki kissé megszeppenve és némán állt, de én igyekeztem helyette válaszolni. Erre Sarah azt mondta neki, hogy menjen haza, tanulja az angolt és akkor menjen vissza, ha majd úgy beszél angolul, mint én. Nos... ez eléggé meglepett engem, mert akkor még én sem igazán voltam határozott, ami az angolt illette. Ekkor jött a nagy ötlet és egy fergeteges tanácsot adtam Mikinek, aki azóta is előszeretettel alkalmazza. Elmeséltem neki, hogy én eljátszom, hogy mindent értek. Értelmes fejet vágok, hogy ne lássák rajtam a kételyt, majd határozottan rávágom a dolgokra az "I'am understand" és az "Ok" páros valamelyikét. Eddig egész jól be is vált. Szerencsére mostanság már sokkal jobban megértem, amit nekem mondanak.
Ezután a történet után egy másik történetet is elmesélek, ami engem igazán megdöbbentett. Három héttel ezelőtt összejöttünk nálunk egy kis görbe estére. Előkerült az otthonról hozott pálinkám, egy kis whiskey, sok sör és ki tudja még mi, amire már nem is emlékszem. Jól beiszogattunk, majd négyen úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy szórakozóhelyre. Egész jól el is voltunk. Sikerült ketté válnunk az akaratunk ellenére. Ezért Robi - az egyik lakótársam - és én kerestünk egy szimpatikus helyet magunknak. Én azon nyomban táncra perdült. Annyi ital után Travoltának képzeltem magam, míg Robi a pult szélét választotta társnak. Nagy meglepetésemre a csajok úgy kezdtek legyeskedni körülöttem, mintha a mágnes ellentétes pólusai lettünk volna. Összecsaptam a tenyerem, gondolván, ez egy jó este lesz, de nem így lett... Gyorsan rá kellett döbbennem, hogy az angol csajok nem olyanok, mint az otthoniak. Iszonyat lekezelők, lenézők és nagyon bunkó módon tudnak viselkedni. Olyan volt az egész, mintha megfordították volna a nemeket. A csajok vadásztak és keselyű módjára lecsaptak a kiszemelt célpontra. Viszont érezhetően kiutáltak minket külföldieket. Így már nem is volt olyan túl jó a buli. Kicsivel később Roland összetűzésbe került egy csajjal... Ki mással? Majd kidobták a szórakozóhelyről. Végül a rend szigorú őreinek közbenjárására elhagyta a környéket is. Végül hajnal 4-5 körül mi is hazatértünk Robival. Mindannyian levontuk a nem túl kellemes tanulságot és megfogadtuk, hogy oda nem megyünk többet. Mi itt csak megtűrt vendégek vagyunk.
Gyorsan kihevertük a hétvégét és ismét belevetettük magunkat a munkába, amiből még mindig nem volt hiány. Eddig folyamatosan az Auto 1 nevezetű gépnél dolgoztam, de két hete kipróbálhattam a Manual és az Auto 2 gépeket is. Nem igazán értettem, mi ennek az oka, de tanulásnak jó volt. A héten ismét visszakerültem a megszokott 1-re, de immár nem csak Gáborral dolgoztam, hanem egy szlovák sráccal Ivoval, aki már két éve van a cégnél. Első, amit tudni kell róla, hogy nem normális. Komolyan! Iszonyat, hogy milyen baromságokat képes beszélni, aminek köszönhetően - nehogy elismerjem, hogy én is legalább akkora barim vagyok - én is ontottam a hülyeségeket. Így nem teltek unalmasan a vele töltött napok. Sőt, az angolban is sokat segít. Ha valamit nem jól mondok, vagy nem jut eszembe, akkor kijavít és tanácsot ad, ami nagyon jó, mert ezen a héten többet tanultam, mint az elmúlt hónapban.
Már a múlt héten is előfordult két alkalommal, hogy nekem kellett a gépet beállítanom, de a héten odajött hozzám a supervisor és megkérdezte, képes vagyok-e egymagam beállítani a gépet a következő megrendeléshez. Én határozottan igent mondtam neki. Ezután közölte velem, hogy nekem kell a következőt megcsinálnom mert kíváncsiak rá, hogy megy-e. Nagyjából egy óra alatt kicseréltem a pengéket és a perforációt, majd beállítottam a gép többi részét is. Az az egy óra nem is olyan rossz teljesítmény. Végül pénteken közölték velem, hogy a következő héten én leszek az Auto 1 main operatora, hogy tanuljak. A main operator az, aki felel az adott gépért és azért, amit azon gyártanak. Egy napot Gáborral, hármat pedig Ivoval leszek, nekik annyi lesz a feladatuk, hogy figyelnek, és ha valamit nem jól csinálok, akkor besegítenek. Így egy igazán érdekes hét elé nézek, de nem bánom. Talán még lehet belőle jó dolog is.
Közben jobban megismerkedtem két lengyel sráccal, Bartekkel és Raffaellel. Remélem jól írtam mind kettejük nevét. Raffael elhívott Mikit és engem szombatra egy kis focizásra. tegnap el is mentünk. Igen vegyes csapat állt össze. Egyik oldalon hét lengyel srác, akik közül négyen a munkatársaim. A másik oldalon négy angol és három magyar. Az első pillanatban ledöbbentem, hogy nagy pályán fogunk játszani, aminek a minősége nem hagyott semmilyen kívánni valót maga után. Néhány NB 1-es csapat is megirigyelné. Ráadásul nem is 11-11 ellen, hanem az említett 7-7 ellen. Azonnal elgondolkodtam, hogy mikor is játszottam utoljára nagy pályán, de még a főiskola jutott eszembe, amikor a SZVSE csapatában töltöttem el néhány hónapot. Sajnos az asztma már akkor is nagy ellenségem volt. Végül nekiálltunk és hihetetlen jól éreztem magam. Főként középpályán játszottam, így volt, hogy védekeztem, de sokszor kivettem a részem a támadásból is. Első mérkőzésen nem a legideálisabb poszt, de szerencsére kibírtam, még ha nehezen is. Sajnos gólt nem szereztem, de volt három nagy helyzetem, viszont két gólpasszt is adtam. Végül 7:4-re lehengereltük a kollégák csapatát. A végén megbeszéltük, hogy jövőhéten is megyünk. Ez a kis testmozgás kell. had erősödjön a tüdőm is, mert mellette igyekszem menni kicsit úszni is, ha az időm engedi.
Összefoglalva az elmúlt heteket azt kell, mondjam, nagyon jó volt. Sok munka, kis szórakozás, de nem lehet most panaszom. Jelenleg nagyon jó időnk van, amit remélem, hogy most már tartós is lesz, mert a közeljövőben szeretnék átmenni Londonba is, hogy megnézzem a várost, meg van még egy-két terv, amelyeket szeretnék megvalósítani.
