Nos, ismét úgy kezdem ezt a bejegyzésemet, hogy régen nem írtam már semmit. Ez így igaz, de úgy gondolom, senki sem kíváncsi igazán a hétköznapi életemre, és nem is szeretném teljesen a nyilvánosság elé tárni. Viszont úgy gondoltam, ideje lenne írni valamit, mert mégis csak itt áll ez a blog és augusztus óta nem tettem közzé egyetlen bejegyzést sem. Éppen ezért ma egy olyan cikket fogok írni, amelyben szeretnék bemutatni néhány dolgot (5), amely sokkolhatja, esetleg meglepheti azokat, akik itt élnek és ismerkednek még az angol kultúrával.
1, Pub:
Ha azt mondom, "Pub", akkor a legtöbben valószínűleg egy kocsmára asszociálnak, amely hasonlíthat az otthoni kocsmákra. Nem mondom, hogy távol jár az igazságtól, de mégis.
Először is tudnunk kell, mi is az a pub és honnan ered. Az angol Pub szó a public house rövidített alakja, amelynek - egykor - az volt a rendeltetése, hogy az adott település vagy város lakói össze tudjanak gyűlni egy kis beszélgetésre, iszogatásra és játékra. Minden pub nélkülözhetetlen kelléke a csapolt sör, amelyet régebben házilag főztek. Az igazi pubok főként az angol kultúra által befolyásolt országokban fellelhető ivóhelyek. Egyéb részleteket itt lehet olvasni.
Mondhatnánk azt is, hogy a kocsma és egy szerény választékkal rendelkező étterem egyvelege. Nagyjából ez igaz is. Hiszen, ha csak egy kis sörözésre vágyunk a haverokkal, vagy munka után a kollégákkal, akkor beugrunk egy pubba, ahol számos sör közül választhatunk. Kaphatóak lager sörök is, ha valaki a világos söröket kedveli. Viszont, ha megéheznénk, akkor sincsen semmi gond, mert ételt is rendelhetünk...
Ha eredetileg azzal a céllal térnénk be, hogy elköltsünk egy kellemes vacsorát a családdal, barátokkal, vagy a párunkkal, akkor sincs semmi gond. Sok pub már úgy van kialakítva, hogy senki ne zavarja a másikat. Külön, kissé elszeparált helyen tudnak az emberek vacsorázni, másik helyen tudják nézni a sportot. Mondanom sem kell, hogy foci mindenek felett áll. Ami lényegesen más az otthon megszokott éttermekkel szemben, ha betérsz egy pubba és helyet foglalsz egy asztalnál, akkor a pincér nem fog kimenni hozzád és felvenni a rendelésed. Esetleg odamegy valaki hozzád, ad egy étlapot, hogy tudj választani, de kénytelen vagy odafáradni a pulthoz, elmondani, mit is szeretnél rendelni - étel, ital, desszert stb. - és az asztalod számát, hogy tudják, hova is kell mindezt kivinni. Ha ezzel végeztél, akkor fizetsz és visszasétálsz az asztalodhoz, ahol nem kell mást tenni, csak várni.
Hasonló a helyzet a kávézókkal és teázókkal is.
Lényegében a pubok nagyon hangulatosak lenni, de aki még nem járt egyben sem, nem is tudja igazán elképzelni, milyen is lehet. A sörözők és a kocsmák is más hangulatot, élményt adnak a látogatóknak, mint egy pub.
2, A pizsama:
A pizsama a megdöbbentő kategóriába tartozik. Ugyanis itt az emberek, és itt nem csak a gyerekekre gondolok, hanem némelyik felnőtt is, nemes egyszerűséggel képesek elmenni boltba, a városközpontba, szinte bárhova egy pizsamában. Ez nem vicc! Ez teljesen komoly! Számtalanszor találkoztam már emberekkel, akik pizsamában mentek el a boltba bevásárolni, vagy gyerekeket, akik az utcán rohangáltak benne. Olykor még cipő sincs a lábukon. Engem az első alkalommal ez teljesen meglepett, de a második, harmadik, negyedék és a többi után már kezdtem én is megszokni. NEM! Ezt nem vagyok képes megszokni. Mondja meg nekem valaki, MIÉRT? Értem én, hogy nincs kedve öltözködni, de az akkor is egy pizsama. A lényeg, hogy idekint a pizsama sokrétűen használható.
3, Nincs olyan, hogy hideg:
Úgy gondolom, ebben az országban az emberekben valami különleges vér folyik. Ugyanis sokan képesek télen is ugyanúgy öltözködni és kimerészkedni az utcára, mint nyáron. Nem számít, hogy kint mínuszok vannak, nem, kit érdekel, vegyünk fel egy rövid ujjú pólót egy rövidnadrággal. Oké, de mivel hideg van tegyünk fel sapkát is és vigyünk napszemüveget, mert van rá esély, hogy sütni fog a nap.
4, Péntek van, igyunk, szombat van, igyunk... Máris hétfő?
4/1 Italozás, azaz basszunk be, de nagyon:
Az egyes pontban eléggé kielemeztem a pubot. Ide folytatnám egy kicsit a témát. Nem állítom, hogy itt nincsenek hasonló emberek, mint otthon. Azaz, reggel felkel, elmegy a kocsmába és a reggeli előtt már részeg. Ilyenek mindenhol találhatók. Ez független az országoktól és mindegyiknek meg van a saját története is. Viszont, bizony itt a viszont. Itt pénteken az emberek befejezik a munkát és a hétvégén mit csinálnak? Természetesen elmennek kikapcsolódni, ha szép az idő, és hasonló kellemes dolgokkal töltik a hétvégét. FRANCOKAT! Elmennek és leisszák magukat, majd szombaton, mikor felkelnek ott folytatják, ahol abbahagyták, majd hétfőn azon kapják magukat, hogy a hét csak hat napos, mert a vasárnap nem is létezik.
Rendben, a fenti írást nem szabad általánosításnak venni. Nem ez jellemző mindenkire, de azt kell, mondjam, hogy nagyon-nagyon, de komolyan, nagyon sok emberre igen. Azzal is ki kell ezt egészítenem, hogy sok bevándorló - nem, most nem azokról beszélek, akik napi szinten a hírekben vannak - is átveszi ezt a stílust. Sőt, ez az, amit nagyon sokan az ide költözők közül, a leghamarabb megtanulnak. Komolyan, ha jól belegondolunk, akkor ez egyértelmű. Inni minden nyelven ugyanúgy kell. Ha piásak vagyunk, akkor pedig a nyelvérzékünk is rettentően megjavul és olyan nyelveket is képesek vagyunk beszélni, amelyről korábban nem is hallottunk.
4/2 Vannak itt keményebb dolgok is:
Az alkohol mellé pedig a könnyebb drogok is társulnak. Nem próbálom meg megnevezni őket, mert ebben a témában nem igazán vagyok otthon. Volt olyan, hogy párommal és néhány barátunkkal elmentünk egy pubba - már megint az a fránya pub -, majd a sör nyavalyás mellékhatásának köszönhetően gondoltam, meglátogatom a mellékhelyiséget. Bent egy idősebb férfi állt és már nyújtotta is felém az egyik kezét, amire ráöntött egy kis port. Én meg csak néztem, nagy, boci szemekkel, hogy ez meg mi a fa..t akar tőlem. Mikor leesett neki, hogy én nem azt akarom, elkezdett meggyőzni, ennek az ellenkezőjéről. Elmondta, mennyibe kerül és nyomta felém a kezét. Én meg szó nélkül kettőt jobbra léptem és mentem vizelni. Az úriember nem esett kétségbe, hogy elveszítené a napi betevőt, hiszen jött egy másik srác, aki viszont hozzá igyekezett. Adta a pénzt, szippantott a kezéről, majd távozott. Hmm... Sosem végeztem még a mosdóban olyan gyorsan.
Egy volt angol kollégám mondta nekem, hogy három fajta angol létezik: az egyik iszik, a másik drogozik, a harmadik pedig mind a kettőt műveli. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ő melyik kategória, a válasz természetesen az egyik sem volt.
4/3 Na ki a legény a gáton, azaz az utcán?:
Természetesen, ha már olyan sokat ittunk és szívtunk, meg minden mást csináltunk, amelynek köszönhetően nem egészen vagyunk tisztában a tetteinkkel, nem múlhat el az éjszaka egy jó kis verekedés nélkül. Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy a verekedés olyan, mint a piálás: mindig találni rá egy okot. Ez itt sincs másként. Igen vicces, amikor hétfőn bemegyek dolgozni, és látom a kollégám leápolt arcát. Vagy elmegyek egy boltba vásárolni és az eladó hasonlóan fest. Szinte rituáléja van a hétvégi ivászatnak és verekedésnek.
Ehhez annyit hozzá kell tennem, hogy a szórakozóhelyek környékén ott járőröznek a rendőrök is. Ha elkapnak egy-egy ilyen verekedést, akkor az nagyon kellemetlen is tud lenni, ha nem angol vagy. Ugyanis a rend rendíthetetlen őrei azon felül, hogy csakis te lehetsz a hibás, közlik azt is veled, hogy jobban jársz, ha az országot is elhagyod, nem csak a várost. Természetesen ezt sem szabad általánosításnak venni, de ott voltam egy esetnél, amikor két magyar ismerősömnek ezt mondták.
5, Gyermekanyák:
Otthon, Magyarországon egyre inkább később szülnek az emberek. Miért? Kérdezz meg valakit és szinte biztos hasonló válaszokat kapsz: Hova szüljek? Majd, ha meg lesznek az alapok. Meg ehhez hasonlók. Az emberek úgy gondolják, hogy előbb megteremtik a megfelelő hátteret, majd csak akkor szülnek, Sikerül? Szerintem nagy százalékban nem.
Idekint ez is máshogy van. Az egyik első dolog, amire rá kellett idekint ébrednek az, hogy a gyerekek, igen, gyerekek, milyen korán szülnek. Még csak tizenöt év körül vannak, alig hagyták el az általános iskola padjait, de legalább egy gyereke már van. Ez számomra azért szörnyű, mert még ők maguk is rettenetesen fiatalok és gyerekek. A tapasztalatlanság és valós felelőstégérzet teljes hiánya mellett kell felnevelniük a kicsiket. Nem egyszer látom is, ahogy ordítanak a gyerekekkel, rángatják és durván viselkednek velük. Ez is egy olyan dolog, amit soha nem fogok megérteni, de néhány ismerősöm elmondta, hogy miért is van ez így. Ezekre az okokra azért nem térek ki, mert nem tudom, mennyi a valóságalapja és mi az, ami nem.
Ez csak néhány dolog, amellyel találkoztam és azt kell, mondjam róluk, teljesen más, mint otthon. Természetesen, azt is hozzá kell tennem, hogy ezeket nem szabad általánosításnak venni. Nem minden emberre igaz és jellemző, de kétség kívül sokkal lehet találkozni.
