Alig múlt reggel hét. A napfény első sugarai megpróbálnak utat törni maguknak az éjszaka sötét fátylán. Kissé illuminált állapotban ülök a konyhában a laptopom felett, amely mellett gőzölög a frissen elkészített kávém. Ennyire volt ma reggel erőm. Magamban viselem még a tegnap este nyomait, és érzem a bőrömön át távozó alkohol szagát.
Így van! A fenti monológommal elárultam, hogy ismét egy kellemes, italoktól nem mentes éjszaka áll mögöttem. Ámde örülök neki, mert ha bár távol vagyok Magyarországtól, az otthoni barátaimtól és a családomtól, azért elmondhatom, hogy idekint a legjobb társasággal töltöttem el a szentestét. Azokkal voltam, akikkel valóban szeretek lenni. Nem kellett senki kedvéért mosolyt erőltetnem az arcomra, vagy visszafogni azon énemet, amelyre a legjobb szó: Bunkó! Nem! Most valóban jó volt minden. Így az írásom legelején szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni!
1, Túl az egy éven:
Milyen fura is ezt kimondani, de ez így igaz! December 15-én múlt el egy éve már, hogy elhagytam Magyarországot, és döntöttem úgy, megpróbálok egy új életet kezdeni. Aki követte a blogomat, jól tudja, nem mindig volt zökkenőmentes, de összességében nem panaszkodhatom. Az elmúlt pár hónapban sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb is vagyok. Úgy gondolom, mindez azért van, mert egy nagyszerű emberrel osztozom a mindennapjaimon, aki legalább annyira őrült, mint én. Most pedig a megérdemelt pihenésemet töltöm, mert a cég, ahol dolgozom szünetel, ezért nekem is jut valamivel több mint egy hét munka nélkül eltöltött idő.
Szóval... Valóban túl vagyok az egy éven. Sokat változtam, mióta kint vagyok, de be kell látnom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy elhagytam a hazámat. Nem azért, mert otthon nem szerettem, nem azért, mert otthon nem voltak barátaim, nem azért, mert gondok lettek volna a családommal, hanem azért, mert olyan dolgokat éltem át - és remélem, fogok is még -, amelyekről álmodni sem mertem. Otthon a kis városunkat is alig hagytam el, mert nem igazán volt rá pénzem, hogy megtegyem. Ha a barátokkal elterveztük, elmegyünk valahova egy hétvégére, akkor előre gyűjtögetnem kellett.
Amikor kijöttem, akkor egy barátom azt mondta nekem, hogy idekint két féle ember lehetek: Gyűjtögető, aki dolgozik és nem él, vagy olyan, aki éli is az életét, amelyből egyenesen következik, hogy nem tud annyi pénzt megspórolni, mint a gyűjtögető. Én az első kategória voltam. Hónapokon keresztül csak dolgoztam, gyűjtögettem, alig mozdultam ki a szobából. Mindezt azért, mert ezért jöttem ki. Apum halála után viszont elkezdtem azon gondolkodni, miért is gyűjtögetek? A válaszom mindig az volt, hogy legyen pénzem. Hónapokkal később megjelent egy Nő az életemben, aki mindent felforgatott. Mivel a kedvében szerettem volna járni, ezért mászkáltunk sokat, ha tehettük, akkor a barátokkal összefogva más városokba is elmentünk. Idővel rá kellett jönnöm, hogy ez jó! Már nem csak azért szerettem volna menni, hogy az ő kedvében járjak, hanem ezért is, mert én is nagyon élveztem. Lassan, de megváltozott a hozzáállásom. A gyűjtögető életstílusból - Igen, ez egy életstílus! - átváltottam az életet is élvező emberre. És nem bánom egy percét sem. Hogy miért? Az majd a 2. pontban kiderül.
Így összegezve az első évemet, azt kell mondjam, köszönöm, jól vagyok. Nem felhőtlen az életem, de jelenleg sokkal jobb mint otthon volt. Ha csak ennyi lett volna az egész és holnap haza kellene mennem, akkor büszkén mondhatnám, megérte. Emelt fővel gondolhatok arra, hogy én bele mertem vágni, és a kezdeti nehézségek ellenére megálltam a helyem.
2, Utazások:
Korábban, ha eljutottam valahova, akkor az egy blogbejegyzést érdemelt, de október óta valamiért nem írtam. Ennek nem volt különösebb oka, de így alakult. Pedig Skegness, Boston, Rutland Water, Leicester, Notthingham és sok egyéb város után nem túl régen eljutottam Londonba is.
Igen, az elmúlt másfél hónap elég mozgalmas volt. Novemberben hazamentünk egy villámlátogatásra. Sajnos már nem volt elég szabadságom, ezért mindössze öt napot töltöttünk otthon, majd jöttünk is vissza, de alig egy héttel később egy hirtelen ötlettől vezérelve - A hirtelen ötlet valóban az volt. Este megbeszéltük és reggel 6 körül már úton is voltunk. - négyesben elmentünk Londonba. Be kell vallanom, hogy nem okozott csalódást. Notthingham után ismét egy olyan városban jártam, ahol körülölelt a történelem. Ahogy az utcákon mentünk és elhaladtunk a Big Ben (Clock Tower), a Tarafalgar tér (Trafalgar Square), a Tower-híd (Tower Bridge) és a Tower mellet eszembe jutottak a kosztümös filmek, vagy azok, amiket tanultam. Persze a látnivalók nem merültek ki a fentebb felsoroltakban, hiszen sok mindent megnéztünk a rövid ott tartózkodásunk alatt, de az időnk kevés volt. Mégis hatalmas élménnyel gazdagodtam.
A londoni kirándulás után pedig elmentünk Notthinghamba. Már jártam ott, de most sokkal jobban körülnéztünk. Robin Hood legendája megelevenedett előttünk. Az utcákon ott járt velünk a legenda szelleme. Kis táblákon elolvashattuk a legenda történetét és megnézhettünk számos fantasztikus helyet.
 |
| Notthingham |
 |
| Notthingham Kastély |
 |
| A Robin Hood szobor, Notthingham |
A laptopom lassan lemerül. Így én is be kell, fejezzem a kis beszámolóm, de megígérem, hamarosan visszatérek egy újabb bejegyzéssel. Addig is, jót ne halljak senkiről és élvezzétek ti is az ünnepeket!
