2014. augusztus 9., szombat

Cornwall - Élménynapló 4. nap

Eljött a negyedik nap. Ugyancsak szép reggelre ébredtünk. Eldöntöttük, hogy ha már az előző napot Marazion városában és annak a csodaszép tengerpartján töltöttük, akkor most megnézzük Penzance városát, majd a The Minack Theatre varázslatos virágoskertjét és magát színházat, majd ellátogatunk a föld, a világ végére, azaz a The Land's End-re, és ha marad időnk még, akkor átmegyünk St. Ives városába is.

Az utunkat szép idő kísérte. Penzance nagyon tetszett mind a kettőnknek. Egy igazi kis kikötőváros, de valamiért sikerült magával ragadnia minket. Egy kis séta és reggeli kávézás után tovább is indultunk The Minack Theatre felé. Sajnos a színházat nem tudtuk közelről megnézni, mert éppen előadás előtt állt, emiatt a látogatók elől le volt zárva. Ettől függetlenül egy erre kijelölt helyről megcsodálhattuk és sétálhattunk a kertjében, ami magában is nagyszerű élmény volt.

Amikor elértünk a "föld végére" kissé elborult és az eső is csapkodni kezdett. Bíztunk benne, nem lesz semmi komolyabb... Tévedtünk! Nagyjából húsz perccel később rákezdett a nyári eső, amit megelőzött a hideg szél. Nem voltunk túl melegen öltözve, attól függetlenül, hogy az előrejelzés szinte percre pontosan megjósolta a rossz idő érkezését. Az eső később sem hagyott alá, ezért visszamentünk a szálláshelyünkre, ahonnan aznap már nem volt alkalmunk kimozdulni. 


Így a 4. napunk nem zárul túl jól, de mi megoldottuk, hogy ez a nap se vesszen teljesen kárba. :)







3. nap - 5. nap

2014. augusztus 6., szerda

Cornwall - Élménynapló 3. nap

Harmadnap is szép reggelre ébredtünk. A nap ezer ágra sütött és jó volt kinézni az ablakon. Örültem, mert egész hétre esőt mutatott az előrejelzés, amiből eddig semmi nem valósult meg. Szerencsére! Ahogy lenni szokott, korábban keltem, mint párom, ezért volt időm megtervezni egy esetleges útvonalat. A terv szerint Marazion, Penzance, The Worlds End és St. Ives négyest látogattuk volna meg, de Marazion és a St. Michael's Mount már annyira magával ragadott minket, hogy ebben a kis faluban ragadtunk.


Még javában "tombolt" a dagály, amikor odaértünk, ezért ha a szigetre szerettünk volna átjutni, akkor hajóval kell mennünk, de ezt mi cseppet sem bántuk. Ha apály van, akkor egyszerűen át lehet sétálni.

"A sziget és a vár története egyaránt régre nyúlik vissza és fordulatokban gazdag volt. Véres időszakokat élt át, beleértve a normann hódítást, a Rózsák háborúját, a spanyol armada támadásait és a polgári forradalmat is. 1659-ben került Sir John St. Aubyn birtokába, azóta is az ő leszármazottai élnek itt. A számos legenda és mítosz mellett a St. Michael-szigeten egy nagyon is élénk és összetartozó közösség is él, ez és a történelem, a szubtrópusi paradicsomhoz hasonlatos gyönyörű kertek és a finom helyi ételek együttese adja a hely ellenállhatatlan vonzerejét." Forrás

Ahogy kapaszkodtunk felfelé szemünk elé tárult a gyönyörű kert, mögöttünk pedig a város és a nyüzsgés a
parton. A kastély belülről is legalább olyan szép volt, mint kívülről. Minden egyes szobában találtunk egy leírást, hogy tudjuk, hol is járunk.

Miután végigjártuk a kastélyt körülnéztünk még a környékén, majd visszahajókáztunk a túlpartra. Ekkora már eldöntöttük, hogy a napot itt töltjük és nem megyünk sehova. Az idő szép volt, ezért letelepedtünk a tengerpartra és pihentünk.

2014. augusztus 4., hétfő

Cornwall - Élménynapló 2. nap

Mivel előző nap nem igazán tudtuk megnézni Tintagel nevezetességét, ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk, majd ellátogatunk a Watergate Bay Beach-re, hogy megnézzük az egyik közkedvelt helyi strandot.

Nyaralásunk és kirándulásunk első állomása így Tintagel lett, ami 47 mérföldre volt található a szállásunktól. Azt meg kell hagyni, hogy a cornwall-i utak a szokásos angol utaknál is sokkal keskenyebbek. Néhány helyen egy személyautó is elég szűkösen fér el, arról nem is beszélve, hogy akadnak meredek emelkedők és lejtők is. Egy alkalommal páromnak halálfélelme is lett mellettem, mert egy fákkal szegélyezett szakadék mentén egy hihetetlen meredek emelkedők majdnem nem sikerült felmennünk. Olyannyira is, hogy nem sokkal vége előtt meg is állt az autó, amikor páromon már a teljes pánik lett úrrá, de szerencsére minden gond nélkül sikerült épségben feljutnunk, de megnyugodni nem volt időnk, mert szemből két személyautó jött, ámde egymás mellett nem tudtunk elmenni. Mi vissza nem szándékoztunk haladni, ezért a másik két autó kényszerült tolatásra.

Tintagel egy falu Cornwallben az Atlanti-óceán partján. A falu és a hozzá közel található kastély Artúr király és a kerekasztal lovagjairól vált híressé, amit a falu minden szegletén tapasztal is a látogató. Mindenhol Artúr királlyal vagy Camelottal kapcsolatos boltok sorakoztak.

Tintagel romjait mi gyalog közelítettük meg, de 2 fontért autóval levittek a "központba", ahonnan neki lehetett indulni a nagy kirándulásnak. Akkor még mi sem tudtuk, mire is vállalkozunk, de az biztos, a látvány káprázatos volt. Igazából nem is tudom igazán szavakba önteni azt az élményt, amit ez a hely adott nekünk. A óceán csodálatos volt, a romok szinte magukról meséltek és a levegő tisztasága elmondhatatlan volt. Fentről az öböl még varázslatosabb látványt nyújtott.

Tintagelben eltöltöttünk néhány kellemes órát, majd elindultunk a tengerpartra, hogy végre megmártózzunk a sós tengerben. A strand közel 28 mérfölddel délebbre található, így ismét egy kicsit autókázhattunk. Ekkor történt a fentebb leírt incidens is. Az biztos, hogy az utazásunk során nem unatkoztunk, mert mindig volt látnivaló. Végül megmártóztunk a tengerben, napoztunk az aranyszínű, homokos tengerparton.

Nyaralásunk második napján nem történt már semmi egyéb. Kora este vissza mentünk a szállásra, ahol egy kis főzés és fürdés után lefeküdtünk filmet nézni, mert mind a ketten elmondhatatlanul fáradtak voltunk. A másnapi tervek még nem voltak meg, de én korán kelő vagyok, ezért úgy voltam vele, majd reggel megtervezem a napunkat, mielőtt párom felébred. Ez így is történt! :)

Cornwall - Élménynapló 1. nap

Párommal eldöntöttük, hogy idén elmegyünk nyaralni. Választásunk az angliai Cornwallre esett, ami igazából nem egy város, hanem egy kisebb terület. Számtalan látnivalójával, strandjaival, kikötővárosaival és lenyűgöző természeti látványosságaival a méltán a turisták egyik közkedvelt helyszíne.

Tintagel Castle


Az első napon nem történt velük túl sok minden. Ugyanis szinte semmire sem maradt időnk. Délelőtt 10 óra körül indultunk útnak. Az volt a terv, hogy délután 4-5 óra körül megérkezünk Tintagelhez, vagy ahogy a helyiek mondják Dintagell. A kis falu és a hozzá közel található tintageli kastély az Artúr király és a kerekasztal lovagjainak a története miatt vált híressé, de erről majd később mesélek.

Az autópályán baleset történt, ezért több órás csúszással érkeztünk meg Tintagelbe, ahol karnevál és számtalan kíváncsi tekintetű ember fogadott minket. Sajnos nem volt sok időnk, mert a szállást hiába hívtam, nem vették fel a telefont, ezért kissé nyugtalanok voltunk. Arról nem is beszélve, hogy a karnevál miatt elkezdték lezárni a falu főútját, így este 9-nél hamarabb nem is tudtuk volna elhagyni. Ezért inkább gyorsan útra keltünk. Ekkor sajnos minden kimaradt, amit érdemes lett volna megnézni.

Végül megérkeztünk Penrynbe, de a szállásunkat nem sikerült megtalálni. Néhány percnyi bolyongás után összefutottunk egy családdal, akik hasonló cipőben jártak, mint mi. Végül bekopogtam egy házba, ahonnan egy hihetetlen kedves, angol úriember jött ki. Amikor elmondtam, mit is keresek, elmosolyodott, visszament, cipőt húzott és megmutatta nekünk a helyes irányt. Kiderült, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik eltévedtek a campus területén.

Végül is éjszaka 10 óra körül átvettük a szobánkat, amiről el kell, mondjam, hogy nagyszerű. Egy kis berendezett, igényes szoba. Saját fürdőkabinnal és mosdóval. A konyha közös az emeletiekkel, de ekkor még rajtunk kívül nem tartózkodott ezen a szinten senki. A konyha is fel van szerelve mindennel, ami szükséges lehet egy kis főzőcskéhez.

A ház előtt fapadok sorakoznak. Valamivel távolabb grillezésre és tábortűzre kijelölt hely is található. Ha boltba már nem tudnánk eljutni, akkor a recepciónál - ami nagyjából 5 perc sétára van a szállásunktól - van egy "Vészhelyzeti" - ahogy itt nevezik - kis pult. Ott mindent megvehetünk, amire egyszeri étkezés során szükség lehet. Éltünk is a lehetőséggel. :)

Az első napunk ezzel el is telt. Egy kis vacsora után, indítottunk egy filmet és nyugovóra tértünk, mert a közel 9-10 órás autókázás kivette az erőnket.