Jócskán túl a két hónapon

Kezdésnek már le is írhatnám, hogy ez a hét volt az egyik legjobb hetem, de nem ugrok ennyire a dolgok közepébe. Kicsit visszakanyarodok a két héttel ezelőtti eltűnt pénzemhez, majd mesélek egy kicsit a munkahelyemről és néhány észrevétellel fűszerezem az egészet.

Legutóbb írtam, hogy két napomat nem számolták el fizetéskor. Akkor bementem az ügynökségre, bízván abban, hogy előkerül, mert én megdolgoztam azért a pénzért. Közben mások meséltek nekem rémtörténeteket, hogy ők is hasonlóan jártak, de sajnos nekik nem is lett meg. Igaz ott 1-1 napról volt szó, de a napok száma teljesen mellékes, mert ami jár az jár. Szerdán online ellenőriztem a playslip-et - nagyon remélem, hogy jól írtam - és ott megnyugodva nyugtáztam, hogy az eltűnt két napomat elszámolták. Szóval, ahogy írtam az előző bejegyzésemben, így most is bátran állíthatom, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem.

Időközben ezen a héten már a negyedik hetemet töltöttem el ugyanazon a munkahelyen, aminek én nagyon örültem. Hiszen nem kell várnom az ügynökség hívását, mert minden nap meg tudom nézni, hogy másnap kell-e mennem, és ha igen, akkor mikorra. Általában reggel 6-tól délután 5-ig dolgoztam, de néha 2-3 óráig. Viszont ezen a héten történt egy nagyon váratlan dolog. Ámde mielőtt azt elmesélem le kell írnom egy személyes észrevételt, ami engem nagyon pozitívan érintett. Az eddigi munkahelyeimen, legyen szó Magyarországról vagy jelen esetben az Egyesült Királyságról, nem volt túlságosan jellemző, hogy értékeljék a munkámat. Én olyan ember vagyok, aki igyekszik a tőle telhető legjobb módon teljesíteni. Persze nálam akadnak olyan napok, hogy egyetlen porcikám sem kívánja a munkát, de úgy gondolom, hogy olyan napok mindenkiél vannak. A mostani munkahelyemen már az első napon megdicsért a supervisor - nem akarom magyarul írni, mert itt így hívják -, ahogy azóta már többször is. Ebből kifolyólag valahogy jobb érzéssel töltött el munka közben. Persze itt sem az a jellemző, hogy minden nap az egekig magasztalnak, de az elmúlt négy hét alatt négy-öt, talán több olyan alkalom is volt, hogy a supervisor odajött hozzám, megveregette a vállam és megdicsérte a munkámat. Számomra ez egy nagyon kellemes dolog volt.

Három hete pedig oda kerültem egy géphez, amelyet bent csak Auto 1-nek hívnak. Nem megyek abba bele, hogy mit készítünk vele, mert nem lényeges. Ami igazából fontosabb az, hogy ott Gábor - igen, ő is magyar -, aki az Auto 1 operátora elkezdett betanítani engem. Igyekszik megmutatni a masina minden trükkjét, hogy én is képes legyek bármikor megoldani a felmerülő gondokat, mert az bizony napi szinten akad eme szuper géppel. Most szerdán pedig a supervisor odajött hozzánk, hogy menjünk be az irodába. Mint kiderül nem csak mi, hanem az összes Auto operátorának és dolgozójának jelenése volt. Ez tíz embert érintett, akik közül hét teljes munkaidős volt és velem együtt három, akik ügynökségen keresztül dolgoznak. Kaptunk egy beosztást, amit a jövőhéttől kell alkalmaznunk, így ebből kifolyólag már hetekkel előre is tudom, hogy melyik napon fogok dolgozni. A menedzser közölte velünk - ügynökségesekkel -, vegyük úgy, hogy mi is teljes munkaidősök vagyunk, de persze hivatalosan mégsem. Ha jól emlékszem, akkor ennek az itteni megnevezése temporary, ami kicsit több, mint az egyszerű ügynökséges ember, de kevesebb, mint a teljes munkaidős. A lényeg mégis az, hogy most jól alakulnak a dolgok.

Azért, hogy kicsit érdekes legyen a történet, tegnap történt egy nem várt esemény. Mivel hamarosan megyek haza, szólnom kellet bent is, hogy mire számítsanak. Tegnap kitöltették velem a Holiday Form-ot, amit egyébként négy héttel indulás előtt kell kitölteni, de én már egyet időben leadtam az ügynökségnél. A lényeg, hogy kitöltöttem, visszaadtam a supervisor-nak, majd műszak végén nézem, hogy nem vagyok beírva hétfőre. Persze az új beosztásom szerint nem is lényeg, de Gábor mellé valaki mást írtak be. Sajnos nem sikerült sem supervisor-ral, sem a menedzserrel beszélnem erről. Így nem túl kellemes szájízzel jöttem haza. A többiek mondták, hogy biztosan csak félreértés, amiben én is bíztam. Este öt óra után hívott Anette az ügynökségtől, hogy nem látja a nevem a hétfői listán. Miután megbeszéltük, hogy szerintem azt hiszik, hogy már hétfőn megyek haza, ezért nem írtak be, Anette közölte velem, mindenképpen menjek be dolgozni hétfőn. Miki barátom ma beszélt ezzel kapcsolatban a supervisor-ral, aki valóban azt hitte, hogy hétfőn megyek haza és mondta Mikinek, szóljon már nekem, hogy hétfőn menjek dolgozni. Így azért kicsit kellemesebb a hétvégém.

Ma ismét átköltöztem egy új szobába, mert egy új lakó érkezik a házunkba, akinek át kellett adnom a régi szobámat, amiben egyébként két-három hete laktam. Így ma nagy takarításban és pakolászásban voltam. Szerencsére most csak egy szobával jöttem arrébb, de be kell vallanom, már elegem van a költözködésből.

Ezek voltak a fontosabb események az elmúlt hétről! További kellemes hétvégét mindenkinek! Én most kapcsolok egy kis zenét - ma Peti barátom emlékére Nightwish napot tartok, és ezen a napon a Carlsberg a kísérőm.

Hosszú kihagyás után

Elég régen írtam már, de ennek mindössze az az oka, hogy igen elfoglalt voltam az elmúlt hetekben, aminek én örülök.

Szóval... kicsit el kell gondolkodnom, hogy mit is szeretnék most leírni, mert elég sok mesélni valóm lenne, de  visszafogom magam. A lényeg, hogy az elmúlt hetekben kicsit beindultak a dolgok és elég sokat dolgozom. A sok munka és a szabadidő hiányának köszönhetően sikerült eléggé kimerülnöm és lebetegednem. Előfordult, hogy csak 4-5 órát aludtam egy-egy 12 órás műszak között, de olyan is megesett, hogy 12-13 kilométert bicikliztem oda-vissza. Ámde úgy gondolom, hogy ezért is vagyok itt. Igaz a betegség nélkül meglennék. Jelenleg is itt gőzölög előttem egy forró bögre víz, amelyben ott ázik a nem túl kellemes ízű gyógyszer, miközben a számítógépemen ABBA válogatás szól. A mellkasom lüktet, a torkom fáj, de tegnap bírtam egy kicsit aludni, így most annyira nem vészes a helyzet, mint amilyenre lefestem.

A kis beszámolómat egy nem túl kellemes történettel kezdeném. Mindezt csak azért, hogy mindenki - aki olvassa a blogom - lássa, hogy nem mennek könnyen a dolgok. Alapból úgy gondolom, hogy egy nagyon szerencsés ember vagyok. A legváratlanabb helyzetben történnek velem olyan események, amelyek hirtelen 180 fokos fordulatot adhatnak az életemnek. Egy ilyen dolog miatt is alakult úgy, hogy most itt vagyok. Persze engem sem kerül el a rossz, de mégis úgy érzem, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Ez a kis történet mégis azt fogja sugallni, hogy ez nem így van. Igen... most ellentmondok saját magamnak. Két héttel ezelőtt történt, hogy megnéztem a fizetésemet, de nem stimmelt valami. Méghozzá két teljes napom hiányzott, ami elég sok pénzkiesést jelentett, főleg, hogy akkor még nem igazán volt munka. Hetente 2-3 nap akadt és ennyi. Bementem az ügynökségre reklamálni, ahol készségesek voltak és megígérték, hogy utánanéznek. Ahogy ezt a mondatot leírtam beleittam a forró nedűbe és most eltorzult arccal írom tovább a beszámolóm. Majd elég sokat dolgoztam, de közben az egyik napot jóváírták a számlámon. Nem volt időm bemenni, hogy szóljak a másik további hiányáról, mert hirtelen iszonyat sokat kezdtem dolgozni. Ezen a héten megismétlődött a történet, újabb két napomat nem számolták el. Tegnap Zoli barátommal bementem az ügynökségre, hogy reklamáljak, de olyan dolog történt, amit elég nehéz felfognom. A kedves angol hölgy - nálam azért fiatalabb -  nem volt képes felfogni, hogy mi is történik. A cégnél, ahol dolgoztam a vasárnap a hét első napjának számít, és miért is ne a vasárnapomat rontották volna el? Ez viszont már meghaladta a hölgy agyi kapacitását és egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy mi a gond. Sőt, megpróbálta nekem beadni, hogy előző nap kifizették nekem azt a pénzt, amit még csak másnap dolgoztam le. Mivel tegnap nagyon rosszul voltam és a fáradtság is iszonyatos erőt vett rajtam, ezért nem voltam abban az állapotban, hogy komolyabb vitába keveredjek. Azért az sem mellékes, hogy még bőven van mit csiszolni az angoltudásomon is. Jelenleg úgy néz ki, hogy az egyik napomat bebuktam - azért nem adom ennyivel fel -, de a másik két napomat megpróbálják felderíteni. Bárcsak élne Sherlock Holmes, hogy egy kis segítséget kapjanak, mert ez a rejtély bizony neki való lenne. Most ismét várom a visszajelzést, hogy mit sikerül alapos munkával kinyomozniuk. Ismét egy korty nedű.

Úgy érzem, hogy kellőképpen kiadtam magamból a dühömet. Azt hiszem a fenti írásom kissé nyerse sikeredett, de nézze ezt el nekem mindenki. Sajnos az én türelmem is elfogy, ha ehhez hasonló dolgok történnek, nem mellékesen pedig még rám férne egy kis pihenő, de holnap szabadnapos vagyok, amit igyekszem ki is használni.

Mivel igyekszem ötleteket adni a vállalkozó kedvű embereknek  és a fentihez hasonló történetekkel nem elrémiszteni szeretnék senkit, de úgy gondolom, hogy a valóság leírása helyes dolog. Persze nem mondom, hogy ez az általános itt, de a saját bőrömön tapasztalom, hogy előfordulnak ilyen helyzetek is. Amióta kint vagyok azon gondolkodom, hogy miként fejleszthetném az angol tudásom. Minden magyart meg szoktam kérdezni, hogy ők milyen nyelvtudással jöttek ki, és idekint hogyan fejlesztik magukat. Elég vegyes választ kapok, de ezeket most nem írom le. Azt hiszem egyszer összeállítok ezekből is egy kis csokrot. Én elkezdtem alkalmazni egy módszert, amit annak a háznak a tulajdonosa mondott nekem, amiben jelenleg lakom. Azt mondta, hogy az angolban van úgy 300-400 szó - ennek nem néztem utána - és elég, ha naponta megtanulok 3 újat. Egy hónap elteltével észrevehető a változás. Így most én ezt próbálom alkalmazni. Azt már most be kell vallanom, hogy le vagyok maradva, mert a munka mellett nem volt energiám minden nap 3 szót megtanulni, de igyekszem összekapni magam. Emellett én angolul nézek filmeket is, de lehetőleg angol filmeket. Mivel Angliában élek, ezért nekem erre az angolra van szükségem. Eleinte magyar felirattal  majd angollal. Azért becsúszik egy-két amerikai film is. A lényeg, hogy szoktatom a fülem, hogy ne csak halljam, de értsem is a szavakat. Ma pedig szereztem egy fantasy könyvet angolul, aminek nekiállok a lefordításának. Most nem fogok sem filmet, sem könyvet ajánlani, mert ami nekem tetszik az nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog. Mindenkinek meg kell találnia azokat a dolgokat, amelyekben azért az örömüket is lelik. Olyan filmet vagy könyvet kell keresni, amit örömmel el is olvasnak, ami érdekli is őket, mert nem lesz eredményes a tanulás, sőt sokkal inkább elmegy tőle a kedvünk. Szóval keresésre fel. Már majdnem megittam a löttyöt.

Úgy gondolom, hogy mára ennyi elég is lesz. Még keresek egy-két igazán jó ABBA dalt, amelyeket ide be fogok illeszteni, hogy ha van valakinek kedve, akkor meghallgathassa. Bár manapság nem nehéz rálelni a YouTube segítségével.

További kellemes estét mindenkinek!