Magyarnak lenni külföldön még sohasem volt ennyire jó! Nem tagadtam meg soha a magyarságom, de olyan büszke, mint ma még nem voltam arra, hogy magyar lehetek.
Hogy az elején kezdjem a mondandómat, tegnap volt a születésnapom. Munka után siettem haza, mert párom egy kis meglepetéssel várt már engem, és tudtam azt is, hogy hamarosan kezdődik - 44 év kihagyás után - a Magyar válogatott első mérkőzése Ausztria ellen. Egy kis ünneplés után már készültem is a meccsre. Szerencsére párom nagyon megértő volt velem és tudta, hogy én mindenáron meg szeretném nézni a magyarok párharcát.
A munkahelyemen - hogy tegyek egy apró kitérőt - sok nemzetiségű munkatársam van. Vannak lengyelek, szlovákok, románok, természetesen angolok és még írek is, de nem utolsósorban magyarok is. A portugál kolléga hazautazott, hogy otthon drukkoljon a barátaival. Tegnap még azok is várták a nemzeti csapatunk szereplését, akik egyébként nem rajongói ennek a sportágnak, de bennük is magyar vér folyik, amit nem tudtak elrejteni.
Természetesen az első összecsapás óta napi téma a mérkőzések esélyeseinek a latolgatása. Arról nem is beszélve, hogy egymás csapatainak is szinte ugyanúgy szurkolunk, mint a sajátunknak. A tegnapi pedig nagyon különleges volt számomra, mert 2:0-ás MAGYAR siker született. Ma reggel, amikor mentem dolgozni, jöttek a kollégák és gratuláltak nekem az elért eredményért és a csapat nagyszerű teljesítményéért. Hihetetlen jó érzés volt. Büszkén és boldogan dolgoztam. :D
Viszont az is hihetetlen és sajnálatos, de talán elkerülhetetlen is, hogy jönnek a felesleges lázadozások és ítélkezések. A népszerű közösségi oldalakon sokan nem tudnak örülni egy a tegnapihoz hasonló futball sikernek, amilyenre több 10! éve nem volt példa. Nem tudnak együtt örülni a több millió magyarral, hanem kritizálnak és azt sérelmezik, hogy más sportágat sikereit miért nem osztanak meg ennyien. Igen, minden egyes magyar siker, legyen az egyéni vagy csapat, megérdemli az ünneplést, de nálunk is, ahogy sok más országban a futball az egyik legkedveltebb sportág. A mi válogatottunk pedig nem volt valami eredményes az elmúlt években, de most végre kint vagyunk egy nemzetközi tornán és az első mérkőzésen, esélytelenebbként is diadalmaskodtunk. Ha csak rövid ideig is fog ez a mámor tartani, akkor is megérte, mert végre millióknak okoztak örömöt ezek a srácok!
Hogy az elején kezdjem a mondandómat, tegnap volt a születésnapom. Munka után siettem haza, mert párom egy kis meglepetéssel várt már engem, és tudtam azt is, hogy hamarosan kezdődik - 44 év kihagyás után - a Magyar válogatott első mérkőzése Ausztria ellen. Egy kis ünneplés után már készültem is a meccsre. Szerencsére párom nagyon megértő volt velem és tudta, hogy én mindenáron meg szeretném nézni a magyarok párharcát.
A munkahelyemen - hogy tegyek egy apró kitérőt - sok nemzetiségű munkatársam van. Vannak lengyelek, szlovákok, románok, természetesen angolok és még írek is, de nem utolsósorban magyarok is. A portugál kolléga hazautazott, hogy otthon drukkoljon a barátaival. Tegnap még azok is várták a nemzeti csapatunk szereplését, akik egyébként nem rajongói ennek a sportágnak, de bennük is magyar vér folyik, amit nem tudtak elrejteni.
Természetesen az első összecsapás óta napi téma a mérkőzések esélyeseinek a latolgatása. Arról nem is beszélve, hogy egymás csapatainak is szinte ugyanúgy szurkolunk, mint a sajátunknak. A tegnapi pedig nagyon különleges volt számomra, mert 2:0-ás MAGYAR siker született. Ma reggel, amikor mentem dolgozni, jöttek a kollégák és gratuláltak nekem az elért eredményért és a csapat nagyszerű teljesítményéért. Hihetetlen jó érzés volt. Büszkén és boldogan dolgoztam. :D
Viszont az is hihetetlen és sajnálatos, de talán elkerülhetetlen is, hogy jönnek a felesleges lázadozások és ítélkezések. A népszerű közösségi oldalakon sokan nem tudnak örülni egy a tegnapihoz hasonló futball sikernek, amilyenre több 10! éve nem volt példa. Nem tudnak együtt örülni a több millió magyarral, hanem kritizálnak és azt sérelmezik, hogy más sportágat sikereit miért nem osztanak meg ennyien. Igen, minden egyes magyar siker, legyen az egyéni vagy csapat, megérdemli az ünneplést, de nálunk is, ahogy sok más országban a futball az egyik legkedveltebb sportág. A mi válogatottunk pedig nem volt valami eredményes az elmúlt években, de most végre kint vagyunk egy nemzetközi tornán és az első mérkőzésen, esélytelenebbként is diadalmaskodtunk. Ha csak rövid ideig is fog ez a mámor tartani, akkor is megérte, mert végre millióknak okoztak örömöt ezek a srácok!
