Élménybeszámoló - Warwick Castle

Sajnos idén nem volt valami igazi nyár az Egyesült Királyságban. Éppen ezért nem is sokszor nyílt alkalmunk egy jót kirándulni, ezért nem is nagyon volt mit írnom ebbe a blogba. Most viszont eljutottunk egy olyan helyre, ami már régi uticél volt a számomra. Nevezetes: Warwick Castle.

Ámde mielőtt tennék egy rövidebb élménybeszámolót el kell árulnom, hogy a múltheti jó időt kihasználva meglátogattunk egy másik helyet, ami ugyancsak tervben volt már egy ideje, ami nem más, mint a Barnsdale Gardens. Oda azoknak érdemes menni, akik szeretik a természetet és a virágokat. Ugyanis, ahogy a neve is mutatja egy kertcsoportról van szó. Számos - ha jól emlékszem, akkor 39 - kisebb különböző kertecskét néthetünk meg, igen sokszínű virágokkal.

Itt van egy kis ízelítő a saját készítésű képeimből:

Szóval a Warwick Castle. Már az elején el kell mondanom, hogy aki teheti, menjel el oda. Amikor beléptünk máris egy fantasztikus és szemet gyönyörködtető kert várt bennünket, amelynek közepén egy szökökút állt. Mindenhol pávák mászáltak szabadon az emberek körül.

Amikor tovább indultunk maga a kastély fele, akkor döbbentem rá, hogy alig egy órával nyitás előtt máris több száz ember van jelen. A kastély falai alatt és a falakon belül is hömpölygott az emberáradat, de ez cseppet sem volt zavaró. Kivéve, amikor a büfénél úgy 15 percet kellett sorban állnom egy ásványvízért.
Rengeteg nagyszerű program és bemutató várja az érdeklődőket. Sokat megtudhatunk a kastély múltjáról. Részt vehetünk egy interaktív időutazáson a Time Tower-nek köszönhetően, amit én nagyon élveztem. Fel lehet menni a várfalra és a tornyokba, ahonnan nagyszerű panoráma nyílik a városra és a kastélyudvarra is. A kastélyon belül számtalan korahű ruhát, páncélt, fegyvert és egyéb kiegészítőket tekinthetünk meg.

Ha mégsem lenne elég számunkra ez a több órás túra, mert bizony szükséges hozzá jónéhány óra, akkor "lemerülhetünk" a kastély alatti alváligba a The Castle Dungeon-nak köszönhetően, amely visszavisz minket 1345-be. Azt azért megjegyezném, hogy kisgyermekkel nem érdemes lemenni. Az
egész hely sötét, komor és olykor még rémisztő is. Amikor elindultunk a mélybe, egy kisgyerek ilyedten rohant ki, aki után a nagymama sietett, majd néhány termen már túl voltunk, amikor is egy riadt nő kereste a kiutat. Szóval gyermekeknek és gyengébb idegzetűeknek semmiképpen nem tudom ajánlani. Különböző termekben betekintést nyerhetünk a középkori világba. Az orvoslásba, abba, miként is zajlott egy "tárgyalás", egy kis misztikumot is kapunk és sok egyéb részletet is megtudhatunk, mindezt közel egy órán keresztül. Ami a legjobb, hogy bevonják a látogatókat is a műsorba. Egyszer beléptünk egy terembe, ahol szörnyű bűz fogadott, középen egy emelvénnyel, amelyek körül padok voltak. Az emelvénnyel szemben ült a bíró, majd egyszer csak rám mutatott és mondta, hogy lépjek az emelvényre, mint vádlott. Megkérdezte, mi a nevem, honnan jöttem, majd bogarészott kicsit a könyvében, ahol természetesen megtalálta a bűnömet. Elkezdte sorolni, miket követtem el, majd megkérdezt bűnös vagyok-e. Természetesen nemet mondta, de ő azonnal azt kiabálta: HAZUG! Természetesen a végén bűnösnek kiáltott ki, miközben a többi látogatónak fújognia kellet. A legjobb mégis, amikor betértünk Warwick boszorkányának termébe. A vak sötétségben csak a látogatók sikolyait lehetett hallani.

Összességében nagyszerű az egész. Érdemes nyitás körül odaérni, különben elég messze tudunk leparkolni. Arról nem is beszélve, ahogy fentebb is említettem, elég sok időt vesz igénybe mindent végigjárni és megnézni a különböző műsorokat.

Végezetül itt van néhány saját készítésű kép a kastélyról:

Gondolatfoszlányok

Ismét a mostanában "megszokott", de sajnos igaz beköszönéssel kezdem a cikkem, azaz "Hosszú ideje nem írtam, de most itt vagyok." Ez így igaz. Az okok teljes mértékben lényegtelenek számomra is és azok számára is, akik olvassák a cikkeimet.

Az első, ami most eszembe jut. hogy mekkora szívás ez az angliai nyár. Igaz, én sohasem szerettem a túl forró és tartósan meleg nyarakat, majd a lehüléssel karöltvén megérkező kistesót, a vihart, amely kellemesnek nem mondható mennyei szerenádot ad, miközben fel-le kapcsolgatja az égi villanyt, mintha jobb dolga sem lenne. Viszont június végét tapossuk, és ezidáig szinte ízelítőt sem kaptunk a nyári hangulatból. Voltak kellemesebb napok, de valahogy idén az eső és a tavaszias időjárás dominál. Bár, ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor holnaptól itt is beköszönt a nyár, de ha jól sejtem, akkor ez sem lesz túl tartós.

Frissítés:

Amint látni lehet a kezdésből, ezt a cikkemet június végén kezdtem, de ma már Július 5-e van, vagyis kimaradt néhány nap. Pedig ez nem is lesz egy túl hosszú cikk, de ez így alakult. Miért is akadtam el a második bekezdés után? Az ok nagyon egyszerű: Mindig ezer fele jár az agyam, és nehezemre esik leülni egy helyre és csakis egy dologra koncentrálni. Sokszor olyan érzésem van, mintha több darabra lenne vágva az agyam, ami miatt összekuszálódnak a dolgok a fejemben, így sokszor nem is tudom, mit is szeretnék, mivel kellene haladnom, mire koncentrálnom.

Az elmúlt időszakban több dologba is belevágtam, de egyiknek sem volt igazán értelme, ami miatt azt tudtam volna mondani, ez hosszabb távon is meg fogja állni a helyét. Viszont elkezdtem egy honlapot készíteni a Wordpress jóvoltából. A honlap egy hobbi és tanulás is egyben. Mi is lenne ez?

A honlapon cikketet közlök, amelyeket angol nyelvű oldalakról fordítok le. A cikkek mind a filmes világgal foglalkoznak. Hírek, előzetesek, információk és érdekességek. Minden nap igyekszem a lehető legtöbb cikket lefordítani és meogsztani az olvasókkal. Így két legyet üthetek egy csapásra, mert tanulhatok új szavakat és olyan dologgal foglalkozom, ami egyébként érdekel is. Van két segítőm is, akik olykor, ha van kedvük és idejük, akkor besegítenek nekem egy-egy cikk lefordításával, hogy azért naprakész maradjon az oldal.

A honlap - Ha valakit érdekelne. - ide kattintva elérhető. Jelenleg .wordpress.com a végződés, de már megvan a rendes .com-os domain is, amely hamarosan aktiválva is lesz, de még dolgozom egy kicsit a honlapon. Lehet Like-olni is Facebookon. :D

Ha már július, akkor megérkezett a nyár hozzánk is. Bizony! Ez már nagy szó, mert eddig nem sok mindent lehetett tapasztalni a jó időből, viszont én úgy gondolom, ez már sok is. A 30+ fokos hőmérsékletet nem nekem találták ki. Néhány napig még el lehet viselni, de amikor éjszaka nem tudok aludni, mert 28 fok van a szobában, az már nem túl kellemes, de legalább nyár van. Most ennek kell örülni!

Hamarosan ismét megyek haza Magyarországra, amit már várok, mert amióta külföldön élek egyszer sem sikerült nyáron hazautazni. Így ez most már jó lesz. Már alig több mint három hetet kell várni.

Ez tudom, nem a reklám helye, nem is annak szánom, de Csongrádon tartják minden nyáron a KTN Fesztivált, amire 3 éve nem jutottam el, de most nem fogom kihagyni!!!

További kellemes nyarat mindenkinek!

Idei első bejegyzésem

Nem is írhatom azt, hogy túl vagyunk egy újabb éven, mert már javában 2015. februárjának a derekát tapossuk, ami ékes jele annak, mennyire rohan is az idő. Ha már a sebesen vágtató időről van szó, akkor meg kell említenem, hogy két napja érkeztünk vissza párommal Magyarországról, ahol mintha felgyorsítva teltek volna a napjaink. Hazaértünk, találkoztunk a családdal, barátokkal és ismerősökkel, majd jöttünk is vissza. Ennyi! Tíz nap kissé összefoglalt eseményei egy mondatban.

Az otthoniak közül többen is érdeklődtek afelől, mi van velem, mit csinálok és a szokásos, amolyan közhelyesnek mondható kérdéseket is megkaptam. Ámde mi mást is kérdezhetnének? Itt és most igyekszem kielégíteni a kérdésekre a választ.

1, Munkahely:

A munkahelyem immár több mint másfél éve ugyanaz. Azaz egy (törlő)kendő gyártó cégnél vagyok immár hivatalosan is operátor. A munkám alapvetően ugyanaz, mint volt korábban is, de egy másik gépnek vagyok az operátora, ami némileg eltér a korábban használttól, de 1-2 hónap alatt belerázódtam ebbe is, majd ténylegesen is a fő operátora lettem. Így tavaly május óta kétszer kaptam fizetésemelést.

Először az akkori supervisor-omnak köszönhetően emelték meg májusban, majd néhány hónappal később megkaptam az operátoroknak járó összeget. Január 2-tól pedig átkerültem délutános/esti műszakba, aminek köszönhetően plusz pótlék is jár. Szóval a munkahelyemen jelenleg minden rendben. A vezetőség normális, nem csesztet feleslegesen. Az elvárások emberiek, és normális kollégám is van.

2, Lakás:

Amióta kijöttem az Egyesült Királyságba nagyon sokszor költöztem. Egy 2013-as bejegyzésemben részletesen is leírtam a költözéseim történetét, amelyeket azóta kettő újabb követett. Ezeknek a leírását most mellőzöm.

A lényeg, hogy párom és én két barátunkkal (ők is egy pár) együtt kivettünk egy házat, ahol nyugodtan élünk. Bár a korábbi helyen is szerettünk, de sajnos váltani kellet. Viszont jól alakultak a dolgok és nem lehet okunk panaszkodni. Úgy gondolom, így négyen kényelmesen fent tudjuk tartani ezt a házat, ahol egy új életszínvonal vette kezdetét. Már-már valóban otthonos minden.

3, Magamról:

Az egyik általánosan és szinte mindenki által nekem szegezett kérdés az, hogy haza akarok-e menni? NEM TUDOM! Ha most azonnal kellene döntenem, akkor nem lenne a válaszom, de azt nem tudhatom, mi lesz később. Nem évekre tervezek előre, hanem hónapokra. Ha lenne egy jobb lehetőségem egy másik országban, akkor mennék oda. Nem ragaszkodom Angliához, nem ragaszkodom a munkahelyemhez és nincs végleges elképzelésem. Most itt vagyok, itt élek és itt dolgozom. Jelenleg több minden köt ide, mint haza, Magyarországra. Nem zárkózom el semmi elől, de nem tudnék határozott és magabiztost választ adni a fentihez hasonló kérdésekre.

Nekem a legfontosabb, hogy párommal együtt legyek, a többi pedig majd alakul.