Az elmúlt hetekben - kis túlzással élve - a feje tetejére állt a világ Angliában. Két dologról lehetett beszélgetni: az Európa Bajnokság és az a bizonyos "Lépjünk kis az EU-ból, avagy sem?" kérdésről. Az elsőről már én is írtam néhány sort a korábbi bejegyzésemben, de a másodikról most fogok, majd ugyancsak néhány sort, mert nem szeretnék túlságosan belemenni.
Igen, az angolok megszavazták, hogy szeretnének kilépni az EU-ból. Ez tény és nincs is ezzel semmi baj. Mármint azzal nincs, hogy szavazást írtak erre ki, hiszen valami ilyesmiről is szól a demokrácia, amit hazánkban nem igazán ismernek a vezetők. Az én szemszögemből, mindössze egyetlen, nem túl apró probléma van ezzel, méghozzá a sok ostoba emberrel, akik elmentek úgy szavazni, hogy valójában nincsenek is tisztában azzal, mire és miért is szavaztak. Sok posztot láttam már én is közösségi oldalakon, de azokat, ahogy korábban bármi mással kapcsolatban sem, nem veszem alapul, mert a legtöbb valótlant állít. Azoknak a posztoknak csekély százaléka valós. Ámde, én itt élek és látom, hallom és tapasztalom, mik is történtek. Már most megjegyezném, hogy engem nem ért semmilyen atrocitás, nem kaptam rasszista megjegyzéseket. EDDIG! Mondjuk úgy, hogy nem azóta, hogy megtörtént ez a szavazás. Korábban volt-e negatív tapasztalatom? A válaszom egy határozott IGEN, volt.
Ezzel kapcsolatban azt kell, mondjam, hogy minden népnek, Magyarországnak is, meg vannak a maguk "fajtiszta" egyedei, akik úgy gondolják, hogy ők a tökéletesek abban a nemzetben és mindenki más húzzon el a fenébe. Itt is találkoztam ilyen alakokkal, akik az alkohol mámoros állapotának köszönhetően, feltüzelve kértek meg engem és a barátaimat egy alkalommal, hogy hagyjuk el a Pubot, különben elvágják a torkunkat. Máskor, amikor egy barátom került vitába egy angollal, akkor a rend rendíthetetlen angol őrei közölték vele, hogy az országot is hagyja el, ne csak a várost. Úgy hiszem, ezekről írtam már korábban. Eddig is voltak faji előítéletek és ezután is lesznek. Sajnos, részben meg kell értenem az angolokat, de nem minden esetben.
Az angolok közül sokan azt mondják, hogy elvesszük a munkájukat. Erre itt egy jó példa, saját tapasztalatból: Én egy gyárban vagyok operátor. Rengeteg emberrel dolgoztam már együtt az elmúlt években, de nagyon kevés angollal. Fél évig ügynökségtől jártam oda és más helyekre is, majd fél év után ez volt az első hely, ahol teljes munkaidő szerződést kaptam. Viszont, ha egy angol állampolgár jelentkezik, ő azonnal megkapja azt, amiért én fél évig güriztem és bizonyítottam. Lehetne erre azt mondani, ő angol és én mégis csak az ő országukban vagyok, és ez így fair dolog velük szemben, de nem az. A francokat az! Miért is lenne az? Ha meg van a képesítése és a tapasztalata, akkor azt mondom, hogy persze, jogos, de csak azért, mert angol, nem! Főleg, hogy a vezetőség tudja, nem fog nálunk maradni csak néhány hétig. Bizony. Az angolok, akiktől mi "elvesszük" a munkát, nem szeretik csinálni azt, amit a sok bevándorló megcsinál. Sokuknak az már az alja munka.
Én már egy hónapja! egy angol sráccal dolgozom, aki ha úgy gondolja bejön dolgozni, ha meg nincs kedve, akkor nem. Én nekem be kellene őt tanítanom a gép kezelésére. A srác nagyon jó fej, de az első 1-2 nap után tudtam, hogy belőle soha nem fog operátor válni. Nem érdekli, nem akarja tanulni és nem is emlékszik semmire, amit elmondok, vagy megmutatok neki. Viszont nem veszik le a gépről mellőlem. A vezetőség is tudja, de elnézik neki, mert angol. Nekem, meg kell most tanulnom egy másik gépnek a használatát, és az emberemet ott kellett hagynom az én gépemen, de a supervisornak mondtam, hogy ő egymaga, nem lesz képes a gépet kezelni. Így is van!
Az elmúlt egy hónapban 5-7 angol fordult meg nálunk, természetesen mindannyian azonnal megkapták a teljes munkaidős szerződést, de közülük, mindössze hárman maradtak itt a hónap végéig, abból kettő mondta már nekem, hogy nem akar itt maradni. Az egyik az én emberek történetesen.
Ez csak egy példa volt, de lehetne játszani a a pro és kontrát. Mindenkinek meg van a saját igaza és a tévedése is. Viszont, hogy visszakanyarodjak a lényegre, olyan emberek szavaztak, akik nincsenek képbe a valósággal és a dolgok súlyosságával, főleg nem a miértjével. Amikor úgy mennek el szavazni, mint sok magyar, hogy szavazok valamelyikre, mert az tuti nem nyer, akkor már bajok vannak. Vagy, amikor a szavazás másnapján, amikor már meg van a végeredmény azt mondja az ember, lehet hülyeséget csináltam, amikor a kilépés mellett szavaztam, mert a font értéke leesik, de a hitel meg nőni fog és így most megszopattam magam.
A szavasán másnapján az egyik angol kollégám ezt mondta egy MAGYAR kollégámnak "poénból": Húz haza kibaszott lengyel! Én megkérdeztem tőle, hogy miért olyan marja jó, ha kilépnek. Öt perc után már bántam, hogy feltettem a kérdést, mert nagyjából húsz percig ecsetelte a dolgot, de valahogy nem láttam benne a realitást. Csakhogy a gépen tönkrement és ő volt a szerelő, ezért nem tudtam mihez kezdeni, tehát hallgattam.
Egy másik érdekesség: Egy másik angol azt mondta, nem megy el szavazni, mivel, ha elmenne, akkor a kilépés mellett döntene, de az angolok nem dolgoznának annyiért neki, mint a lengyelek, magyarok, litvánok és a románok. A végén azért hozzátette, hogy mennyire utálja a románokat.
Újabb példa: Szavazás után szüneten voltam és megkérdeztem egy ANGOL! kollégámat, hogy mit gondol a váltogatjuk következő EB meccséről? A válasza ennyi volt: "Nem érdekel, én már nem vagyok angol!"
Skót kollégámat is kérdeztem, aki annyit mondott, hogy az angolok mind hülyék.
A mai napon pedig egy igazán hihetetlen dolog történt. Kicsit vicces, mert ezt szerettem volna igazából megírni, nem azt, amit eddig írtam. Szóval, párommal amolyan piac félén voltunk. Én egy régi angol ismerősömmel beszéltem, akinek történetesen egy magyar hölgy a barátnője. Páromat leszólítja egy idő, angol úriember és megkérdezte tőle, honnan jött. Párom elmondta, majd az úriember közölte vele, hogy szeretne elnézést kérni tőle az angol nemzet nevében. Ekkor már odamentem hozzájuk, majd ezt elmondta nekem is, amihez hozzátette, hatalmas hibáztak. Néhány percet még beszéltünk, majd kissé bánatos arckifejezéssel továbbállt.
A lényeg, én csak egy bevándorló vagyok itt, és úgy gondolom, nem is leszek soha több. A szavazástól függetlenül én ugyanúgy élem az életem, ahogy korábban, de már nem tudnám határozottan azt mondani, hogy itt sokkal jobb, mint otthon, mert ez nem igaz. Vannak jó dolgok és jobb dolgok, mint otthon, de ez nem a hazám
