Az elmúlt 2-3 hétben nagyon sok cikket olvastam külföldön élő magyaroktól. Sok esetben amolyan sikertörténetek virtuális szemtanúja lehettem, de akadtak olyanok is, akik a saját kudarcukat írtál le. Voltak, akik Angliában, Németországban, Görögországban esetleg Amerikában próbáltak szerencsét, de a közös mindegyik történetben az volt, hogy Magyarországon szinte lehetetlen a megélhetés, vagy reménytelennek tűnik az előrejutás, a jövő megalapozása. Akik velem tartották korábban, ők jól tudják, én miért vágtam neki a nagy világnak, ezért ezt most nem is írom le még egyszer. Amit viszont leírok, hogy milyen nehézségekkel és akadályokkal kellett megküzdenem.
Azt külön is kiemelném, hogy én a saját tapasztalataimat írom le. Ez ne jelentsen senkinek sem kiindulópontot, csakis egy kis ismertető jelleggel teszem mindezt. Mivel a város, ahol vagyok egy kis város, így az árak egyáltalán nem felelnek meg a nagyobb városok áraival, amik akár zónánként is változhatnak.
Azt külön is kiemelném, hogy én a saját tapasztalataimat írom le. Ez ne jelentsen senkinek sem kiindulópontot, csakis egy kis ismertető jelleggel teszem mindezt. Mivel a város, ahol vagyok egy kis város, így az árak egyáltalán nem felelnek meg a nagyobb városok áraival, amik akár zónánként is változhatnak.
Indulás előtt
Több cikkben is olvastam, hogy nyelvtudás nélkül vágtak neki a dolgokban. Ez persze lehetséges, de nem minden esetben hatásos. Úgy gondolom, ha valaki arra az elhatározásra jut, hogy külföldre utazik dolgozni, akkor az nem két nap alatt dől el, hanem egy hosszú folyamat láncreakciója, és a gondolat már érik. Éppen ezért fenni kell a fáradtságot és nekiállni tanulni a nyelvet. Meg lehet próbálni minden tudás nélkül is, de csak újabb nehézségeket rakunk a saját vállunkra, ugyanis külföldön a hivatalos dolgokat nem magyarul kell elintézni. Persze, ha valaki szerencsés és segít neki egy barát, akkor minden könnyebb, de most tegyük fel, hogy a barát nem intézi el helyettünk a dolgokat. Akkor minden nyelvtudás nélkül mire számítunk? Ezen a dolgon célszerű elgondolkodni.
Papírok és a hivatalos dolgok
Én Angliába jöttem, ami jelenleg Európai Uniós tagállam, ami annyit jelent, hogy személyigazolvány elég volt, hogy át tudjam lépni a határt. Idekint az első dolgom volt beszerezni egy telefonszámot, mert az mindenhez kell. Mivel ügynökségen keresztül próbáltam meg munkát szerezni, ezért oda kötelező a telefonszám, ugyanis az nélkülözhetetlen. Azután minél hamarabb kellett egy bankszámlaszám, amire majd utalni fogják a fizetésem. Ez volt az első kellemetlen része a dolgoknak. Ugyanis érkezésem előtt néhány hónappal szigorítottak a bankok és így nem igazán sikerült eleget tennem a feltételeknek. Néhány banknál feltétel az NI szám leadása. Az NI szám talán a legfontosabb tényező, ha valaki Angliában szeretne hivatalosan munkát vállalni. Ennek a fontosságára nem térek most ki külön, mert az NI szám egymagában is megérne egy cikket, de mások már megírták ezt helyettem. Ezért ITT egy magyar ismertetőt lehet olvasni róla, ITT pedig egy angol honlap leírása.
Az NI szám igényléséhez, az ügynökségen, de akár ha már fix munkára is jöttünk ki, de még a banknál is szükség van egy lakcímre. Így érdemes olyan helyre költözni, ahol hosszabb távra tervezünk, különben nem keveset lehet majd rohangálni, hogy minden levél jó helyre érkezzen. A bankkártyát például simán kipostázzák, majd rá néhány napra megérkezik a PIN-kód is és így tovább. Végül be kell menni aktiválni a kártyát a bankba.
Az NI számról még annyit, hogy ha megvan az interjú időpontja és helyszíne, akkor ott fel fognak tenni néhány kérdést - itt ismét nem árt a nyelvtudás, de ide lehet kísérettel is menni -, majd ha minden rendben van, akkor 1-2 héten belül ki is postázzák az NI számot, amit kell az ügynökségnek, de például enélkül nem is kaphat senki sem teljes munkaidőt. Röviden az NI szám nélkülözhetetlen!
A munka
Most már van szállásunk, van NI számunk és talán már folyamatban van a bankszámla is. Keressünk munkát. Mivel nem mindenki tökéletes nyelvtudással és fix munka miatt hagyja el Magyarországot, ezért marad az ügynökség. Én személy szerint az angliai tapasztalataimat írom le. Az ügynökségen előszeretettel küldik haza az embert, hogy tanulja a nyelvet, esetleg azt mondják, most nem tudják regisztrálni. Ez ne kedvtelenítsen el senkit, mert az nem a teljes kudarc. Persze itt ismét a nyelvtudás hívnám fel mindenki figyelmét, mert az itt is kell.
Ha valaki eljut mégis addig, hogy beregisztrálják és tesztet is töltessenek ki vele, az még nem jelenti, hogy holnap már dolgozni is fog. Persze előfordulhat, mert én az első ügynökségemnél, már két órával a regisztrálás után dolgoztam. A másodiknál pedig másnap. Ámde sokszor tesztelik az embert. Ezért érdemes minden egyes nap a nyakukra járni, hogy lássák, te valóban dolgozni szeretnél. Ez eredményhez vezethet.
Itt fel kell hívnom a figyelmét mindenkinek arra, hogy eleinte ne számítson álommunkára. Szinte biztos, hogy egy gyárba fog kerülni és robotmunkát kell végeznie. Akár tetszik, akár nem menni kell. Itt nem érdekel senkit az alkalmazott lelki világa és hasonlók. Ők küldenek, neked menni kell. Ha valaki nem képes erőt venni magán, akkor meg se próbálja ezt az egészet, mert nem neki való. Ez egészen addig így fog menni, ameddig - és most ismét visszakanyarodunk - nem beszéli kellőképpen a nyelvet. A gyári munkák előnye, hogy ha megmutatják, akkor meg lehet oldani, mert a legtöbb nem igényel komoly gondolkodást.
Személyes tapasztalatból mondom, ha valaki jól dolgozik, akkor az adott cég visszahívja. Ugyanúgy az ügynökségen keresztül, de a cég menedzsere kérésére, ami jól jöhet, hogy később akár teljes munkaidőt is kapjon valaki az adott helyen. Ez persze nem minden helyen megy így, de saját és mások tapasztalatai alapján írom, hogy számos helyen van ez így.
A szállás
A szállásról annyit, hogy szoba és szoba között is hatalmas a differencia. Én nagyjából három ugyanakkora szobát jártam már meg, és mind a háromért más-más összeget kellett fizetnem. Erről is írtam már korábban, ezért nem merülök most bele.
Ami számít az a társaság. Nem mindegy, hogy kikkel lakik az ember. Az első hely számomra olyan volt, mint egy tömegszálló. Bízom benne, hogy már nem kell hasonlót megtapasztalnom. Ha valaki egymaga érkezik, akkor elég számára egy "single room" amiben el tud vonulni, ha úgy érzi és meg van benne a magánszférája. Viszont a pároknak sokszor könnyebb, mert feleződnek a kiadások és sokkal könnyebnek tűnnek az anyagias részek. Értem ezt úgy, ha mind a ketten dolgoznak. Idővel ők, akár ki is vehetnek egy kisebb házat, ami megnöveli a kiadásokat, de bőven tartható.
Kiadások
Ugye mindenkinek vannak alapvető szükségleteik. Értem ez alatt az ételeket, járművet, szállást és így tovább.
Mivel enni kell, ezért ezen nem érdemes spórolni. Persze eleinte lehet, de idővel nem baj, ha kicsit többet enged meg az ember magának. Az élelmiszerek ára nem igazán különböznek az otthonitól. Sőt, van számos olyan élelem, ami még olcsóbb is. Én hetente egymagamra olyan 30-50 £-ot hagyok a boltokban hetente. Ebben benne van minden, amire szükségem van. Nem igazán fukarkodom az élelmiszerrel. Ennyi kényelmet megengedhetek magamnak.
Az NI szám igényléséhez, az ügynökségen, de akár ha már fix munkára is jöttünk ki, de még a banknál is szükség van egy lakcímre. Így érdemes olyan helyre költözni, ahol hosszabb távra tervezünk, különben nem keveset lehet majd rohangálni, hogy minden levél jó helyre érkezzen. A bankkártyát például simán kipostázzák, majd rá néhány napra megérkezik a PIN-kód is és így tovább. Végül be kell menni aktiválni a kártyát a bankba.
Az NI számról még annyit, hogy ha megvan az interjú időpontja és helyszíne, akkor ott fel fognak tenni néhány kérdést - itt ismét nem árt a nyelvtudás, de ide lehet kísérettel is menni -, majd ha minden rendben van, akkor 1-2 héten belül ki is postázzák az NI számot, amit kell az ügynökségnek, de például enélkül nem is kaphat senki sem teljes munkaidőt. Röviden az NI szám nélkülözhetetlen!
A munka
Most már van szállásunk, van NI számunk és talán már folyamatban van a bankszámla is. Keressünk munkát. Mivel nem mindenki tökéletes nyelvtudással és fix munka miatt hagyja el Magyarországot, ezért marad az ügynökség. Én személy szerint az angliai tapasztalataimat írom le. Az ügynökségen előszeretettel küldik haza az embert, hogy tanulja a nyelvet, esetleg azt mondják, most nem tudják regisztrálni. Ez ne kedvtelenítsen el senkit, mert az nem a teljes kudarc. Persze itt ismét a nyelvtudás hívnám fel mindenki figyelmét, mert az itt is kell.
Ha valaki eljut mégis addig, hogy beregisztrálják és tesztet is töltessenek ki vele, az még nem jelenti, hogy holnap már dolgozni is fog. Persze előfordulhat, mert én az első ügynökségemnél, már két órával a regisztrálás után dolgoztam. A másodiknál pedig másnap. Ámde sokszor tesztelik az embert. Ezért érdemes minden egyes nap a nyakukra járni, hogy lássák, te valóban dolgozni szeretnél. Ez eredményhez vezethet.
Itt fel kell hívnom a figyelmét mindenkinek arra, hogy eleinte ne számítson álommunkára. Szinte biztos, hogy egy gyárba fog kerülni és robotmunkát kell végeznie. Akár tetszik, akár nem menni kell. Itt nem érdekel senkit az alkalmazott lelki világa és hasonlók. Ők küldenek, neked menni kell. Ha valaki nem képes erőt venni magán, akkor meg se próbálja ezt az egészet, mert nem neki való. Ez egészen addig így fog menni, ameddig - és most ismét visszakanyarodunk - nem beszéli kellőképpen a nyelvet. A gyári munkák előnye, hogy ha megmutatják, akkor meg lehet oldani, mert a legtöbb nem igényel komoly gondolkodást.
Személyes tapasztalatból mondom, ha valaki jól dolgozik, akkor az adott cég visszahívja. Ugyanúgy az ügynökségen keresztül, de a cég menedzsere kérésére, ami jól jöhet, hogy később akár teljes munkaidőt is kapjon valaki az adott helyen. Ez persze nem minden helyen megy így, de saját és mások tapasztalatai alapján írom, hogy számos helyen van ez így.
A szállás
A szállásról annyit, hogy szoba és szoba között is hatalmas a differencia. Én nagyjából három ugyanakkora szobát jártam már meg, és mind a háromért más-más összeget kellett fizetnem. Erről is írtam már korábban, ezért nem merülök most bele.
Ami számít az a társaság. Nem mindegy, hogy kikkel lakik az ember. Az első hely számomra olyan volt, mint egy tömegszálló. Bízom benne, hogy már nem kell hasonlót megtapasztalnom. Ha valaki egymaga érkezik, akkor elég számára egy "single room" amiben el tud vonulni, ha úgy érzi és meg van benne a magánszférája. Viszont a pároknak sokszor könnyebb, mert feleződnek a kiadások és sokkal könnyebnek tűnnek az anyagias részek. Értem ezt úgy, ha mind a ketten dolgoznak. Idővel ők, akár ki is vehetnek egy kisebb házat, ami megnöveli a kiadásokat, de bőven tartható.
Kiadások
Ugye mindenkinek vannak alapvető szükségleteik. Értem ez alatt az ételeket, járművet, szállást és így tovább.
Mivel enni kell, ezért ezen nem érdemes spórolni. Persze eleinte lehet, de idővel nem baj, ha kicsit többet enged meg az ember magának. Az élelmiszerek ára nem igazán különböznek az otthonitól. Sőt, van számos olyan élelem, ami még olcsóbb is. Én hetente egymagamra olyan 30-50 £-ot hagyok a boltokban hetente. Ebben benne van minden, amire szükségem van. Nem igazán fukarkodom az élelmiszerrel. Ennyi kényelmet megengedhetek magamnak.
Mivel autóm még nincs, ezért tömegközlekedéssel járok, amit inkább csak akkor veszek igénybe ha dolgozni megyek, mert a munkahely elég messze van. Angliában napijegy van, amit itt városon belül egész nap fel lehet használni, bármelyik buszon, és ez 2 £ naponta. Vannak bérletek is, de eddig csak hetit vettem, amit most nem tudok pontosan, de 8,5 £ körül van.
A szállás mindenkinek más lehet, mert ez függ, hogy melyik városban van és milyen környéken. Szóval ez tényleg sok változós dolog, de ha nem a nagyobb városokat nézzük, akkor egy "single room" 160-300 £ körül van havonta, egy "double room" pedig 200-500 £ körül. Ezek mind csak ismertető jellegűek.
