Winter Wonderland 2014

Augusztus már nagyon régen volt, pedig azóta nem írtam ebbe a blogba semmit, ami elég sajnálatos, de ezen változtatni már nem tudok.

Most egy kis élménybeszámoló következik, ami nem másról szól, mint a Winter Wonderlandról, ami most Angliában nagyon vonzza az embereket.

Mi is az a Winter Wonderland?

Ez a hely Londonban, azon belül is a Hyde Parkban található Karácsonyi vásárral egybekötött szórakoztató központ. Ha nem is ez a hivatalos megfogalmazása, de én így látom. Rengeteg stand és hatalmas kínálat várja a vásárolni vágyókat, amik között számos nemzet képviselteti magát. Ehettünk magyar lángost és kürtöskalácsot, volt magyar kézi üvegkészítő, német kolbász, rögtönzött német pub, spanyol vagy belga édességek, lengyel szobrász és sok más, ami ebben a pillanatban nem jut eszembe.

Ha ez nem lenne elég, akkor kikapcsolódás is várja a családosokat és bárki mást is. A Cirkusz, A Mágikus Jégvilág, az Óriáskerék és a Jégpálya mellett számtalan ügyességi játékban és kalandban lehet része az érdeklődőnek.

Ha valaki nem sörrel a kezében sétált, akkor biztos, hogy forralt bort fogyasztott, aminek a finom aromája keveredett a sült kolbász ínycsiklandozó illatával. Bár a kolbász nagyon csábító és gusztusos volt, minket mégis a magyar lángos érdekelt, amit egy órányi bolyongás után meg is találtunk. Be kell vallanom, mindent megért. Egy nagyszerű hagymás, sajtos, tejfölös lángos elfogyasztása Londonban igen felemelő érzés volt. :)

A délutáni órákban viszont már kezdtem úgy érezni magam, mint egy hangya a hangyabolyban. A

hömpölygő tömegben már sokkal inkább a "túlélés" volt a cél, sem mint a szórakozás, de összességében ez sem rontotta el az összképet.

Végül is nagyszerű elfoglaltság és élmény!

Cornwall - Élménynapló 4. nap

Eljött a negyedik nap. Ugyancsak szép reggelre ébredtünk. Eldöntöttük, hogy ha már az előző napot Marazion városában és annak a csodaszép tengerpartján töltöttük, akkor most megnézzük Penzance városát, majd a The Minack Theatre varázslatos virágoskertjét és magát színházat, majd ellátogatunk a föld, a világ végére, azaz a The Land's End-re, és ha marad időnk még, akkor átmegyünk St. Ives városába is.

Az utunkat szép idő kísérte. Penzance nagyon tetszett mind a kettőnknek. Egy igazi kis kikötőváros, de valamiért sikerült magával ragadnia minket. Egy kis séta és reggeli kávézás után tovább is indultunk The Minack Theatre felé. Sajnos a színházat nem tudtuk közelről megnézni, mert éppen előadás előtt állt, emiatt a látogatók elől le volt zárva. Ettől függetlenül egy erre kijelölt helyről megcsodálhattuk és sétálhattunk a kertjében, ami magában is nagyszerű élmény volt.

Amikor elértünk a "föld végére" kissé elborult és az eső is csapkodni kezdett. Bíztunk benne, nem lesz semmi komolyabb... Tévedtünk! Nagyjából húsz perccel később rákezdett a nyári eső, amit megelőzött a hideg szél. Nem voltunk túl melegen öltözve, attól függetlenül, hogy az előrejelzés szinte percre pontosan megjósolta a rossz idő érkezését. Az eső később sem hagyott alá, ezért visszamentünk a szálláshelyünkre, ahonnan aznap már nem volt alkalmunk kimozdulni. 

Így a 4. napunk nem zárul túl jól, de mi megoldottuk, hogy ez a nap se vesszen teljesen kárba. :)

3. nap - 5. nap

Cornwall - Élménynapló 3. nap

Harmadnap is szép reggelre ébredtünk. A nap ezer ágra sütött és jó volt kinézni az ablakon. Örültem, mert egész hétre esőt mutatott az előrejelzés, amiből eddig semmi nem valósult meg. Szerencsére! Ahogy lenni szokott, korábban keltem, mint párom, ezért volt időm megtervezni egy esetleges útvonalat. A terv szerint Marazion, Penzance, The Worlds End és St. Ives négyest látogattuk volna meg, de Marazion és a St. Michael's Mount már annyira magával ragadott minket, hogy ebben a kis faluban ragadtunk.

Még javában "tombolt" a dagály, amikor odaértünk, ezért ha a szigetre szerettünk volna átjutni, akkor hajóval kell mennünk, de ezt mi cseppet sem bántuk. Ha apály van, akkor egyszerűen át lehet sétálni.

"A sziget és a vár története egyaránt régre nyúlik vissza és fordulatokban gazdag volt. Véres időszakokat élt át, beleértve a normann hódítást, a Rózsák háborúját, a spanyol armada támadásait és a polgári forradalmat is. 1659-ben került Sir John St. Aubyn birtokába, azóta is az ő leszármazottai élnek itt. A számos legenda és mítosz mellett a St. Michael-szigeten egy nagyon is élénk és összetartozó közösség is él, ez és a történelem, a szubtrópusi paradicsomhoz hasonlatos gyönyörű kertek és a finom helyi ételek együttese adja a hely ellenállhatatlan vonzerejét." Forrás

Ahogy kapaszkodtunk felfelé szemünk elé tárult a gyönyörű kert, mögöttünk pedig a város és a nyüzsgés a
parton. A kastély belülről is legalább olyan szép volt, mint kívülről. Minden egyes szobában találtunk egy leírást, hogy tudjuk, hol is járunk.

Miután végigjártuk a kastélyt körülnéztünk még a környékén, majd visszahajókáztunk a túlpartra. Ekkora már eldöntöttük, hogy a napot itt töltjük és nem megyünk sehova. Az idő szép volt, ezért letelepedtünk a tengerpartra és pihentünk.

2. nap - 4. nap

Cornwall - Élménynapló 2. nap

Mivel előző nap nem igazán tudtuk megnézni Tintagel nevezetességét, ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk, majd ellátogatunk a Watergate Bay Beach-re, hogy megnézzük az egyik közkedvelt helyi strandot.

Nyaralásunk és kirándulásunk első állomása így Tintagel lett, ami 47 mérföldre volt található a szállásunktól. Azt meg kell hagyni, hogy a cornwall-i utak a szokásos angol utaknál is sokkal keskenyebbek. Néhány helyen egy személyautó is elég szűkösen fér el, arról nem is beszélve, hogy akadnak meredek emelkedők és lejtők is. Egy alkalommal páromnak halálfélelme is lett mellettem, mert egy fákkal szegélyezett szakadék mentén egy hihetetlen meredek emelkedők majdnem nem sikerült felmennünk. Olyannyira is, hogy nem sokkal vége előtt meg is állt az autó, amikor páromon már a teljes pánik lett úrrá, de szerencsére minden gond nélkül sikerült épségben feljutnunk, de megnyugodni nem volt időnk, mert szemből két személyautó jött, ámde egymás mellett nem tudtunk elmenni. Mi vissza nem szándékoztunk haladni, ezért a másik két autó kényszerült tolatásra.

Tintagel egy falu Cornwallben az Atlanti-óceán partján. A falu és a hozzá közel található kastély Artúr király és a kerekasztal lovagjairól vált híressé, amit a falu minden szegletén tapasztal is a látogató. Mindenhol Artúr királlyal vagy Camelottal kapcsolatos boltok sorakoztak.

Tintagel romjait mi gyalog közelítettük meg, de 2 fontért autóval levittek a "központba", ahonnan neki lehetett indulni a nagy kirándulásnak. Akkor még mi sem tudtuk, mire is vállalkozunk, de az biztos, a látvány káprázatos volt. Igazából nem is tudom igazán szavakba önteni azt az élményt, amit ez a hely adott nekünk. A óceán csodálatos volt, a romok szinte magukról meséltek és a levegő tisztasága elmondhatatlan volt. Fentről az öböl még varázslatosabb látványt nyújtott.

Tintagelben eltöltöttünk néhány kellemes órát, majd elindultunk a tengerpartra, hogy végre megmártózzunk a sós tengerben. A strand közel 28 mérfölddel délebbre található, így ismét egy kicsit autókázhattunk. Ekkor történt a fentebb leírt incidens is. Az biztos, hogy az utazásunk során nem unatkoztunk, mert mindig volt látnivaló. Végül megmártóztunk a tengerben, napoztunk az aranyszínű, homokos tengerparton.

Nyaralásunk második napján nem történt már semmi egyéb. Kora este vissza mentünk a szállásra, ahol egy kis főzés és fürdés után lefeküdtünk filmet nézni, mert mind a ketten elmondhatatlanul fáradtak voltunk. A másnapi tervek még nem voltak meg, de én korán kelő vagyok, ezért úgy voltam vele, majd reggel megtervezem a napunkat, mielőtt párom felébred. Ez így is történt! :)

1. nap - 3. nap

Cornwall - Élménynapló 1. nap

Párommal eldöntöttük, hogy idén elmegyünk nyaralni. Választásunk az angliai Cornwallre esett, ami igazából nem egy város, hanem egy kisebb terület. Számtalan látnivalójával, strandjaival, kikötővárosaival és lenyűgöző természeti látványosságaival a méltán a turisták egyik közkedvelt helyszíne.

Tintagel Castle

Az első napon nem történt velük túl sok minden. Ugyanis szinte semmire sem maradt időnk. Délelőtt 10 óra körül indultunk útnak. Az volt a terv, hogy délután 4-5 óra körül megérkezünk Tintagelhez, vagy ahogy a helyiek mondják Dintagell. A kis falu és a hozzá közel található tintageli kastély az Artúr király és a kerekasztal lovagjainak a története miatt vált híressé, de erről majd később mesélek.

Az autópályán baleset történt, ezért több órás csúszással érkeztünk meg Tintagelbe, ahol karnevál és számtalan kíváncsi tekintetű ember fogadott minket. Sajnos nem volt sok időnk, mert a szállást hiába hívtam, nem vették fel a telefont, ezért kissé nyugtalanok voltunk. Arról nem is beszélve, hogy a karnevál miatt elkezdték lezárni a falu főútját, így este 9-nél hamarabb nem is tudtuk volna elhagyni. Ezért inkább gyorsan útra keltünk. Ekkor sajnos minden kimaradt, amit érdemes lett volna megnézni.

Végül megérkeztünk Penrynbe, de a szállásunkat nem sikerült megtalálni. Néhány percnyi bolyongás után összefutottunk egy családdal, akik hasonló cipőben jártak, mint mi. Végül bekopogtam egy házba, ahonnan egy hihetetlen kedves, angol úriember jött ki. Amikor elmondtam, mit is keresek, elmosolyodott, visszament, cipőt húzott és megmutatta nekünk a helyes irányt. Kiderült, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik eltévedtek a campus területén.

Végül is éjszaka 10 óra körül átvettük a szobánkat, amiről el kell, mondjam, hogy nagyszerű. Egy kis berendezett, igényes szoba. Saját fürdőkabinnal és mosdóval. A konyha közös az emeletiekkel, de ekkor még rajtunk kívül nem tartózkodott ezen a szinten senki. A konyha is fel van szerelve mindennel, ami szükséges lehet egy kis főzőcskéhez.

A ház előtt fapadok sorakoznak. Valamivel távolabb grillezésre és tábortűzre kijelölt hely is található. Ha boltba már nem tudnánk eljutni, akkor a recepciónál - ami nagyjából 5 perc sétára van a szállásunktól - van egy "Vészhelyzeti" - ahogy itt nevezik - kis pult. Ott mindent megvehetünk, amire egyszeri étkezés során szükség lehet. Éltünk is a lehetőséggel. :)

Az első napunk ezzel el is telt. Egy kis vacsora után, indítottunk egy filmet és nyugovóra tértünk, mert a közel 9-10 órás autókázás kivette az erőnket.

Cornwall - Élménynapló 2. nap

Itthon (Rövid beszámoló)

Újra itthon vagyok! Mármint újra itthon, Magyarországon. Mostanában hanyagoltam a blogot, ami köszönhető az időhiánynak és nem kevésbé a lustaságomnak, de most itt vagyok és jelentkezem.

Kezdésnek el kell mondanom, ez volt az eddigi legrosszabb hazajövetelem. Most valóban nem találtam a helyem abban a városban, ahol felnőttem, ahol minden sarok egy-egy történetet rejt a múltamból. Mégis idegennek éreztem magam ebben az ismerős környezetben. Jó érzés volt látni a barátokat, a családot, de valahogy mégsem éreztem idevalónak magam. Az életem jelenleg máshova köt. Mielőtt elindultam külföldre erre az útra, amelyet még nem tudom, merre vezet, egy barátom mondta nekem, hogy minden meg fog változni. Akkor nem hittem neki, hiszen miért is változna meg? Idő közben valóban megváltoztak a dolgok. Én is megváltoztam. A barátaim egy része ugyancsak szétszéledt. Van, aki külföldre ment, van, aki csak a várost hagyta el, hogy máshol próbáljon szerencsét. Számomra itt már semmi sem ugyanaz, mint régen.

A fenti kissé negatív hangvételű kezdés ellenére el kell mondja, jó volt itthon lenni. Jó volt találkozni mindenkivel. Annak ellenére is, hogy szembesültem a hazai bürokrácia fejetlen és felettébb idegesítő jelenlétével. Első körben kiderült, hogy már nem is élek, majd egy autót, amit már eladtam, azt korábban halálozás útján örököltem, mindezt úgy, hogy az előző tulajdonos szerencsére él és virul, de akkor sem örököltem, hanem megvásároltam. A biztosítónak beletelt néhány izzasztó percébe, hogy ennek utánanézzen a rendszerben. Egy rutin orvosi vizsgálatra majdnem egy hónappal későbbre kaptam időpontot, pedig volt beutalóm is, ami, mint kiderült, csak arra jó, hogy időpontot kérjek. Ezek mellett sorolhatnám még, hogy az elmúlt öt napom jó részét miért a hivatalok között rohangálva töltöttem el többnyire hasztalanul. Azért hosszas huzavona után egy dolog kivételével sikerült mindent elintéznem.

Tegnap este a barátokkal is össze tudtam ülni egy kis iszogatásra, élménymesélésre és a szokásos baromkodásra. Sajnos nem nagyon volt olyan ember itthon, aki elégedett lenne a helyzetével, és a legtöbben nem is látják a megoldás felé vezető utat. A levegőt, a hangulatot pedig átitatja a választás nem túl kellemes hangulata. Hallhattam érveket és ellenérveket szinte minden párt mellett és ellen. Ebbe a legkevésbé sem akartam belefolyni, mert sosem voltam az a nagy politizáló szellem.

Tegnap reggel gondoltam bemegyek a kedvenc kis kocsmámba, hogy igyak egy kellemes kávét. Amikor beléptem és köszöntem igen hangos válasz érkezett, amelyen meg is lepődtem. Gyorsan körbe is néztem, mert nem voltak ismerősök az arcok, majd elkönyveltem, hogy egy kisebb Fradi-tábor van jelen a helyszínen. Szóval a csendes kávézás egy darabog nem valósult meg, de jó volt látni, hogy már korán reggel ilyen hangulat uralkodik a szurkolók körében, ugyanis tegnap este került sor az NB I. 23. fordulójában a Ferencváros az Újpesthez látogatott. Szóval érthető volt a fokozott hangulat órákkal a meccs előtt. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy végül a vendégek nyertek 1:2-re.

Szóval negatív és pozitív élmények hadai sorakoznak a hátam mögött. Hamarosan pedig indulunk vissza, hogy ismét belevessük magunkat a munkába. Ha nem is volt könnyű, de azért jó volt itthon. Még ha nem is könnyű az itthoni helyzet, még ha legtöbb ember kilátástalannak is látja a jövőjét ebben az országban, még ha a jövő most bizonytalanabb, mint korábban, azért Magyarország az én hazám!

Különös Szilveszter!

Diadalív

Igen nagy fába vágom most a fejszém, hogy megpróbálom leírni, milyen is volt a Szilveszter, amit a párommal és néhány barátunkkal egy "szervezett" úton Párizsban töltöttünk. Mivel még bennem élnek a friss emlékek, ezért néha előfordulhat, hogy éles kritikát fogok írni.

Mielőtt belekezdek az élménybeszámolóba kitérek egy kicsit a szervezésre és ami megvalósult belőle.

Hónapokkal ezelőtt az egyik barátunk megkérdezte, van-e kedvünk Párizsba menni szilveszterkor Londoni-Taxisunk - Nem a valódi nevét említem most, ne mondhassa el, hogy róla írok. - szervezésében. Párommal mi örömmel mondtunk igent. Csatlakoztunk is a Facebook-on létrehozott csoporthoz, hogy ne maradjunk le semmilyen fontos részletről. Be kell vallanom, ha nem csatlakozunk, akkor sem maradtunk volna le semmiről, mert sok információt nem osztott meg a "szervezőnk". Azért első körben a következő üzeneten kicsit megdöbbentem: "Szállásról: - Mindenkinek más az ízlése, s az elvárása a hotelszobákkal kapcsolatban, ezért jutottam arra a döntésre, hogy mindenki magának bookingolhatja a számára megfelelőt." Ezt már akkoriban sem értettem, miért van, mert jobb lenne, ha mindannyian egy helyen lennénk, hogy ne kelljen keresgetnünk egymást a közös programok előtt. Na persze, de itt az újabb buktató; A közös programok. Sajnos ezek teljesen elmaradtak, mert miután megérkeztünk Párizsba a "szervezőnk" közölte velünk, ha nem találkoznánk már idén, akkor Január 1-jén este 6 körül felvesz minket ott, ahol kirakott. Persze egy Magyarországról hozott - Ezt nagyon büszkén hangoztatta! - Lidl-ben vásárolt pezsgőt átnyújtott nekünk. Majd eltűnt, és valóban nem is láttuk Újévig, de nem is keresett minket, nem érdeklődött felőlünk és semmi egyéb. Megszűntünk létezni a számára. 135 fontért fejenként kaptunk egy autót, amiben eljutottunk Párizsba és onnan vissza Londonba.

A csoportban ez volt leírva a közös programokról - Helyesírást és semmi egyebet sem javítok bele:

"szilveszteri Programról (mely fakultatív, s mindenki szervezhet más, kedvére való elfoglaltságot is)"

Igen, itt már le volt írva, hogy "fakultatív", de ez számomra nem azt jelenti, hogy nem is lesz semmi, hanem azt, ha nem tetszik a "szervezett" program, akkor lehet mást is csinálni függetlenül a csoporttól.

"30.-án délután Sacree Coeur bazilika látogatás, mely ingyenes 

-ez a városrész a Montmartre kerületben Párizs legmagasabb pontján található, szállásunkhoz nagyon közel.

-itt található a művésznegyed, s a legtöbb program.

-közelben a híres Pigalle negyedben található a Moulin Rouge, és egyesek szerint Párizs legérdekesebb múzeumának számító Erotika Múzeum is.

December 31.

- Notre Dame meglátogatásával kezdjük a napot, mely Párizs "Margit szigetén" helyezkedik el. ide a belépés szintén ingyenes, csak a toronyba vágyok belépője 8.5 Euro

-Szajna parti sétával folytatjuk a napot sok érdekes látnivalóval útközben...jutunk el a nap fénypontjához az

-Eiffel toronyhoz. oda sötétedés előtt érkezünk, hogy szép képeket lehessen késziteni. még világosban felsétálunk a torony 2. szintjére, hol belátható az egész főváros. A fények felgyúlladása után búcsúzunk az Eiffeltől hogy lentről még megcsodálhassuk a narancsfény árba úszó Tour-t, s a tüzijátékot"

Itt a tűzijátékot szeretném külön kiemelni! Ugyanis, ha valaki utat "szervez", amiben még fel is tünteti a tűzijátékot, akkor feltehetőleg biztos is abban, hogy az lesz is. Sajnos Párizsban hagyományosan TILOS TŰZIJÁTÉKOT gyújtani és ennek keretében nem is volt semmilyen tűzijáték, amiről mi résztvevők semmit sem tudtunk, mert én bevallom, nem jártam utána semminek, mert egy "szervezett" útra számítottam, ahol majd a "szervező" körbevezet és helyettem tudja a fontosabb információkat.

Ezen kívül természetesen minden egyéb program is elmaradt a fentebb leírtak miatt. 

"Január 1. a Louvre Múzeumot látogatjuk meg, mely a Piramidok alatt, s körül helyezkedik el, több emelet magasságban, s mélységben. Itt található többek között Mona Lisa, Aphrodite Venusz szobra..

Ezek nyitvatarásait még ellenőrzöm a napokban"

Ez a bejegyzés 2013. szeptember 9-én került be a csoportba. Ami annyit jelent, hogy több mint 3 és fél hónapja volt valóbban leellenőrizni a nyitva tartásokat, de később a csoportban semmilyen ezzel vagy az úttal kapcsolatos kiírás nem történt. Néha kaptunk információkat Párizs nevezetességeiről, de ennyi. Mint kiderült a Louvre 31-én és 1-jén zárva tartott. Ismét egy pont a nagyszerű "szervezésnek".

A végére összefoglalva igazából a pénzünkért egy kalap semmit nem kaptunk. A kedves Londoni-Taxisunk magasról tett a fejünkre. A lényeg az volt, hogy kifizessük neki a pénzt, majd jókora átbaszás keretében jót röhögött a markában.

Mielőtt elmentünk vele erre az útra hallottam jót is és rosszat is róla. Én mindig azt mondtam, Párizsban kiderül. Ott személyesen megismerjük, meglátjuk és utána tudok majd véleményt mondani. Nos, mindenkinek jobb, ha a valódi személyes véleményemet nem fogom itt közzé tenni, mert az nem tűrné a nyomdafestéket.

Párizsról és az élményekről:

Az Eiffel Torony éjszaka

Miután Londonban megkaptuk az autónkat és megismerkedtünk egy jópofa párral, akik közül a férfi - Nem fogok neveket megosztani az írásomban! - vezetett. Ő is ugyanolyan "turista" volt, mint mi, de eközben elvállalta a sofőr szerepét is. Később meg i bánta! Viszonylag gyorsan eljutottunk Dover-be, ahol fel kellett szállnunk a kompra, hogy onnan átjussunk Franciaországba. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert ott a helyszínen közölte velünk a "szervezőnk", hogy két külön komppal megyünk és a mi autónknak a jegyével gondok vannak. Sofőrünk agya itt kezdett eldurranni, de megőrizte hidegvérét és feljutottunk a hajóra, de nem akkor, amikor kellett volna, hanem feltettek minket egy hamarabbira. Ez nem is volt rossz hír. Miután leszálltunk megpróbáltuk megvárni hőn szeretett "szervezőnket", de ő valahogy elkerült minket, ami egyébként fizikai képtelenség lett volna, de neki ez is sikerült. Így jobb híján kézbe vettük a kocsival kapott GPS-t és kikerestük az előre elmentett koordinátákat, majd nekivágtunk az útnak. Cirka HÉT óra alatt el is értük Párizst. A "szervezőnk" kis masinája úgy volt beállítva, hogy elkerüljön minden autópályát és fizetős utat. Éppen ezért sokszor elég kihalt falukon kellett átverekednünk magunkat, amelyekben megállt az idő, mert némelyikben még közvilágítás sem volt.

Miután megérkeztünk Párizsba, ahol kiderült, hogy brutális módon vezetnek az emberek, Sofőrünk is összemelegedett egy taxissal - Ej, ezek a taxisok! -, de kedvesen elmondta neki, hogy kerüljön nemzetközi kapcsolatba az édes anyukájával. Azután szűk utcákon és bizarr környéken keresztül, de megérkeztünk a párom, két barátunk és az én szálláshelyemre. Sajnos a szobákat nem lehetett átvenni délután kettő óra előtt, ezért jobb híján négyesben nekivágtunk a városnak, bőröndökkel felszerelve, mert lerakni nem mertük. Elmentünk megnéztük a Notre Dame-ot, ami valóban csodálatos és annak környékét. Kipróbáltunk egy-két francia kocsmát, amelyek ugyancsak hangulatosak voltak.

Ezután visszaindultunk a szállásunkra. A környék sem volt bizalomgerjesztő, de a szoba lepusztultsága, igénytelensége és kinézete még azt is felül tudta múlni. Azaz a szobánk undorító volt, de úgy voltunk párommal, sok időt úgy sem szeretnénk itt ölteni.

Kis pihenés után ismét nekivágtunk az útnak, de már este volt, majd egy kis kocsmában kötöttünk ki, ahol három pohár,- és egy korsó sör mellett megittunk egy kávét, ami 25 euróba került nekünk. Nem rossz ár! Oké, a csapostól kaptunk néhány szelet szalámit is.

Másnap délelőtt útra keltünk, hogy megnézzük a Louvre-ot, mert én azt vártam a legjobban. Hosszú séta és

Sacre Coeur-Bazilika éjszaka

egy kis eltévedés után - Aminek köszönhetően megálltunk a Liszt Ferenc téren és megnéztük az operát - kiderült, hogy a múzeum 31-én és 1-jén zárva tart. Ekkor kissé mérges lettem, de a nem sokkal később elfogyasztott banános, forró mogyorókrémes, óriás gofri kicsit csillapította a kedélyemet. Azt is be kell vallani, hogy maga a Louvre is csodálatos. Már azt is érdemes volt megnéznünk.

Ezután elmentünk vacsorázni, de éttermet alig találtunk nyitva. Majd egy jó vacsora elfogyasztása után elindultunk a Diadalívhez, ami ugyancsak nem bizonyult rövid sétának, de közben árusok tengerén haladtunk át, és volt időnk nézelődni kicsit.

Végül - már ronggyá ázva - eljutottunk az Eiffel Toronyhoz is, ami fénypompában tündökölt. Később találkoztunk a fentebb említett párral, akikkel karöltve visszamentünk a szállásunkra, ahol ők teljesen elszörnyedtek a spártai körülmények miatt. Kis száradás és iszogatás után felmentünk, hogy megnézzük a Sacre Coeur-Bazilkát, ami ugyancsak csodálatos volt. Párizs legmagasabb pontjáról pedig varázslatos kilátás nyílt a francia fővárosra.

Ott fent, együtt hatan több ezer emberrel közösen vártuk az éjfélt, hogy köszönthessük az újévet és megnézzük a a tűzijátékot. Akkor még sajnos nem tudtuk, hogy az nem lesz! Kisebb csalódás után a kedves pár elhagyott minket, majd négyesben folytattuk az utunkat, amikor is visszamentünk a Diadalívhez, ahol az utcákon százezrek tomboltak, buliztak és őrjöngtek. Láttunk véres arcokat, verekedéseket, de azért nem volt minden ennyire vészes. Hajnalban párommal kettesben elindultunk metróval a szálláshelyünkre, de a metrót sem úsztuk meg. Egy banda közvetlen mellettünk verekedésbe keveredett egy két fős társasággal, majd egy drogos csapat özönlötte el a metrót, de szerencsénkre mindent megúsztunk gond nélkül.

Az utolsó napom még mászkáltunk egy kicsit. Megnéztük az Eiffel Tornyot nappal - Kivilágítva nekem sokkal jobban tetszett. -, majd a Sacre Coeur-Bazilikát is, ami nekem ugyanolyan szépnek tűnt, mint este. Majd elindultunk hazafelé. Itt történt az a bizonyos esett is, hogy beültünk egy kávézóba inni egy kis sört és pihenni, amikor is a francia pincér hellyel kínált minket, majd megkérdezte, honnan is jöttünk. A Magyarország hallatán magyar nyelven köszöntött minket és magyarul társalgott velünk, ahogy a szomszédos olaszokkal pedig olaszul. A döbbenet után nagyon kellemes meglepetésként hatott, hogy ott ismerik, sőt beszélik is az anyanyelvünket.

Louvre

Összességében azt kell, mondjam Párizs nevezetességeit érdemes volt megnéznünk, de engem a város nem nyűgözött le. Meglehet, hogy a "szervezés" teljes hiánya nyomta rám bélyegét, ami kitartott az ottlétünk alatt és ezért nem tudtam igazán élvezni, de azért tetszett. Egy percig sem bántam meg, hogy elmentem. Megismerkedtem nagyszerű emberekkel, utaztam egy nagyot, amelynek köszönhetően újabb élményekkel és emlékekkel gazdagodtam. Azt, hogy milyen körülmények között jutottam el oda, na azt igyekszem minél hamarabb elfelejteni és csakis a pozitívumra emlékezni.