Különös Szilveszter!

Diadalív

Igen nagy fába vágom most a fejszém, hogy megpróbálom leírni, milyen is volt a Szilveszter, amit a párommal és néhány barátunkkal egy "szervezett" úton Párizsban töltöttünk. Mivel még bennem élnek a friss emlékek, ezért néha előfordulhat, hogy éles kritikát fogok írni.

Mielőtt belekezdek az élménybeszámolóba kitérek egy kicsit a szervezésre és ami megvalósult belőle.

Hónapokkal ezelőtt az egyik barátunk megkérdezte, van-e kedvünk Párizsba menni szilveszterkor Londoni-Taxisunk - Nem a valódi nevét említem most, ne mondhassa el, hogy róla írok. - szervezésében. Párommal mi örömmel mondtunk igent. Csatlakoztunk is a Facebook-on létrehozott csoporthoz, hogy ne maradjunk le semmilyen fontos részletről. Be kell vallanom, ha nem csatlakozunk, akkor sem maradtunk volna le semmiről, mert sok információt nem osztott meg a "szervezőnk". Azért első körben a következő üzeneten kicsit megdöbbentem: "Szállásról: - Mindenkinek más az ízlése, s az elvárása a hotelszobákkal kapcsolatban, ezért jutottam arra a döntésre, hogy mindenki magának bookingolhatja a számára megfelelőt." Ezt már akkoriban sem értettem, miért van, mert jobb lenne, ha mindannyian egy helyen lennénk, hogy ne kelljen keresgetnünk egymást a közös programok előtt. Na persze, de itt az újabb buktató; A közös programok. Sajnos ezek teljesen elmaradtak, mert miután megérkeztünk Párizsba a "szervezőnk" közölte velünk, ha nem találkoznánk már idén, akkor Január 1-jén este 6 körül felvesz minket ott, ahol kirakott. Persze egy Magyarországról hozott - Ezt nagyon büszkén hangoztatta! - Lidl-ben vásárolt pezsgőt átnyújtott nekünk. Majd eltűnt, és valóban nem is láttuk Újévig, de nem is keresett minket, nem érdeklődött felőlünk és semmi egyéb. Megszűntünk létezni a számára. 135 fontért fejenként kaptunk egy autót, amiben eljutottunk Párizsba és onnan vissza Londonba.

A csoportban ez volt leírva a közös programokról - Helyesírást és semmi egyebet sem javítok bele:

"szilveszteri Programról (mely fakultatív, s mindenki szervezhet más, kedvére való elfoglaltságot is)"

Igen, itt már le volt írva, hogy "fakultatív", de ez számomra nem azt jelenti, hogy nem is lesz semmi, hanem azt, ha nem tetszik a "szervezett" program, akkor lehet mást is csinálni függetlenül a csoporttól.

"30.-án délután Sacree Coeur bazilika látogatás, mely ingyenes 

-ez a városrész a Montmartre kerületben Párizs legmagasabb pontján található, szállásunkhoz nagyon közel.

-itt található a művésznegyed, s a legtöbb program.

-közelben a híres Pigalle negyedben található a Moulin Rouge, és egyesek szerint Párizs legérdekesebb múzeumának számító Erotika Múzeum is.

December 31.

- Notre Dame meglátogatásával kezdjük a napot, mely Párizs "Margit szigetén" helyezkedik el. ide a belépés szintén ingyenes, csak a toronyba vágyok belépője 8.5 Euro

-Szajna parti sétával folytatjuk a napot sok érdekes látnivalóval útközben...jutunk el a nap fénypontjához az

-Eiffel toronyhoz. oda sötétedés előtt érkezünk, hogy szép képeket lehessen késziteni. még világosban felsétálunk a torony 2. szintjére, hol belátható az egész főváros. A fények felgyúlladása után búcsúzunk az Eiffeltől hogy lentről még megcsodálhassuk a narancsfény árba úszó Tour-t, s a tüzijátékot"

Itt a tűzijátékot szeretném külön kiemelni! Ugyanis, ha valaki utat "szervez", amiben még fel is tünteti a tűzijátékot, akkor feltehetőleg biztos is abban, hogy az lesz is. Sajnos Párizsban hagyományosan TILOS TŰZIJÁTÉKOT gyújtani és ennek keretében nem is volt semmilyen tűzijáték, amiről mi résztvevők semmit sem tudtunk, mert én bevallom, nem jártam utána semminek, mert egy "szervezett" útra számítottam, ahol majd a "szervező" körbevezet és helyettem tudja a fontosabb információkat.

Ezen kívül természetesen minden egyéb program is elmaradt a fentebb leírtak miatt. 

"Január 1. a Louvre Múzeumot látogatjuk meg, mely a Piramidok alatt, s körül helyezkedik el, több emelet magasságban, s mélységben. Itt található többek között Mona Lisa, Aphrodite Venusz szobra..

Ezek nyitvatarásait még ellenőrzöm a napokban"

Ez a bejegyzés 2013. szeptember 9-én került be a csoportba. Ami annyit jelent, hogy több mint 3 és fél hónapja volt valóbban leellenőrizni a nyitva tartásokat, de később a csoportban semmilyen ezzel vagy az úttal kapcsolatos kiírás nem történt. Néha kaptunk információkat Párizs nevezetességeiről, de ennyi. Mint kiderült a Louvre 31-én és 1-jén zárva tartott. Ismét egy pont a nagyszerű "szervezésnek".

A végére összefoglalva igazából a pénzünkért egy kalap semmit nem kaptunk. A kedves Londoni-Taxisunk magasról tett a fejünkre. A lényeg az volt, hogy kifizessük neki a pénzt, majd jókora átbaszás keretében jót röhögött a markában.

Mielőtt elmentünk vele erre az útra hallottam jót is és rosszat is róla. Én mindig azt mondtam, Párizsban kiderül. Ott személyesen megismerjük, meglátjuk és utána tudok majd véleményt mondani. Nos, mindenkinek jobb, ha a valódi személyes véleményemet nem fogom itt közzé tenni, mert az nem tűrné a nyomdafestéket.

Párizsról és az élményekről:

Az Eiffel Torony éjszaka

Miután Londonban megkaptuk az autónkat és megismerkedtünk egy jópofa párral, akik közül a férfi - Nem fogok neveket megosztani az írásomban! - vezetett. Ő is ugyanolyan "turista" volt, mint mi, de eközben elvállalta a sofőr szerepét is. Később meg i bánta! Viszonylag gyorsan eljutottunk Dover-be, ahol fel kellett szállnunk a kompra, hogy onnan átjussunk Franciaországba. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert ott a helyszínen közölte velünk a "szervezőnk", hogy két külön komppal megyünk és a mi autónknak a jegyével gondok vannak. Sofőrünk agya itt kezdett eldurranni, de megőrizte hidegvérét és feljutottunk a hajóra, de nem akkor, amikor kellett volna, hanem feltettek minket egy hamarabbira. Ez nem is volt rossz hír. Miután leszálltunk megpróbáltuk megvárni hőn szeretett "szervezőnket", de ő valahogy elkerült minket, ami egyébként fizikai képtelenség lett volna, de neki ez is sikerült. Így jobb híján kézbe vettük a kocsival kapott GPS-t és kikerestük az előre elmentett koordinátákat, majd nekivágtunk az útnak. Cirka HÉT óra alatt el is értük Párizst. A "szervezőnk" kis masinája úgy volt beállítva, hogy elkerüljön minden autópályát és fizetős utat. Éppen ezért sokszor elég kihalt falukon kellett átverekednünk magunkat, amelyekben megállt az idő, mert némelyikben még közvilágítás sem volt.

Miután megérkeztünk Párizsba, ahol kiderült, hogy brutális módon vezetnek az emberek, Sofőrünk is összemelegedett egy taxissal - Ej, ezek a taxisok! -, de kedvesen elmondta neki, hogy kerüljön nemzetközi kapcsolatba az édes anyukájával. Azután szűk utcákon és bizarr környéken keresztül, de megérkeztünk a párom, két barátunk és az én szálláshelyemre. Sajnos a szobákat nem lehetett átvenni délután kettő óra előtt, ezért jobb híján négyesben nekivágtunk a városnak, bőröndökkel felszerelve, mert lerakni nem mertük. Elmentünk megnéztük a Notre Dame-ot, ami valóban csodálatos és annak környékét. Kipróbáltunk egy-két francia kocsmát, amelyek ugyancsak hangulatosak voltak.

Ezután visszaindultunk a szállásunkra. A környék sem volt bizalomgerjesztő, de a szoba lepusztultsága, igénytelensége és kinézete még azt is felül tudta múlni. Azaz a szobánk undorító volt, de úgy voltunk párommal, sok időt úgy sem szeretnénk itt ölteni.

Kis pihenés után ismét nekivágtunk az útnak, de már este volt, majd egy kis kocsmában kötöttünk ki, ahol három pohár,- és egy korsó sör mellett megittunk egy kávét, ami 25 euróba került nekünk. Nem rossz ár! Oké, a csapostól kaptunk néhány szelet szalámit is.

Másnap délelőtt útra keltünk, hogy megnézzük a Louvre-ot, mert én azt vártam a legjobban. Hosszú séta és

Sacre Coeur-Bazilika éjszaka

egy kis eltévedés után - Aminek köszönhetően megálltunk a Liszt Ferenc téren és megnéztük az operát - kiderült, hogy a múzeum 31-én és 1-jén zárva tart. Ekkor kissé mérges lettem, de a nem sokkal később elfogyasztott banános, forró mogyorókrémes, óriás gofri kicsit csillapította a kedélyemet. Azt is be kell vallani, hogy maga a Louvre is csodálatos. Már azt is érdemes volt megnéznünk.

Ezután elmentünk vacsorázni, de éttermet alig találtunk nyitva. Majd egy jó vacsora elfogyasztása után elindultunk a Diadalívhez, ami ugyancsak nem bizonyult rövid sétának, de közben árusok tengerén haladtunk át, és volt időnk nézelődni kicsit.

Végül - már ronggyá ázva - eljutottunk az Eiffel Toronyhoz is, ami fénypompában tündökölt. Később találkoztunk a fentebb említett párral, akikkel karöltve visszamentünk a szállásunkra, ahol ők teljesen elszörnyedtek a spártai körülmények miatt. Kis száradás és iszogatás után felmentünk, hogy megnézzük a Sacre Coeur-Bazilkát, ami ugyancsak csodálatos volt. Párizs legmagasabb pontjáról pedig varázslatos kilátás nyílt a francia fővárosra.

Ott fent, együtt hatan több ezer emberrel közösen vártuk az éjfélt, hogy köszönthessük az újévet és megnézzük a a tűzijátékot. Akkor még sajnos nem tudtuk, hogy az nem lesz! Kisebb csalódás után a kedves pár elhagyott minket, majd négyesben folytattuk az utunkat, amikor is visszamentünk a Diadalívhez, ahol az utcákon százezrek tomboltak, buliztak és őrjöngtek. Láttunk véres arcokat, verekedéseket, de azért nem volt minden ennyire vészes. Hajnalban párommal kettesben elindultunk metróval a szálláshelyünkre, de a metrót sem úsztuk meg. Egy banda közvetlen mellettünk verekedésbe keveredett egy két fős társasággal, majd egy drogos csapat özönlötte el a metrót, de szerencsénkre mindent megúsztunk gond nélkül.

Az utolsó napom még mászkáltunk egy kicsit. Megnéztük az Eiffel Tornyot nappal - Kivilágítva nekem sokkal jobban tetszett. -, majd a Sacre Coeur-Bazilikát is, ami nekem ugyanolyan szépnek tűnt, mint este. Majd elindultunk hazafelé. Itt történt az a bizonyos esett is, hogy beültünk egy kávézóba inni egy kis sört és pihenni, amikor is a francia pincér hellyel kínált minket, majd megkérdezte, honnan is jöttünk. A Magyarország hallatán magyar nyelven köszöntött minket és magyarul társalgott velünk, ahogy a szomszédos olaszokkal pedig olaszul. A döbbenet után nagyon kellemes meglepetésként hatott, hogy ott ismerik, sőt beszélik is az anyanyelvünket.

Louvre

Összességében azt kell, mondjam Párizs nevezetességeit érdemes volt megnéznünk, de engem a város nem nyűgözött le. Meglehet, hogy a "szervezés" teljes hiánya nyomta rám bélyegét, ami kitartott az ottlétünk alatt és ezért nem tudtam igazán élvezni, de azért tetszett. Egy percig sem bántam meg, hogy elmentem. Megismerkedtem nagyszerű emberekkel, utaztam egy nagyot, amelynek köszönhetően újabb élményekkel és emlékekkel gazdagodtam. Azt, hogy milyen körülmények között jutottam el oda, na azt igyekszem minél hamarabb elfelejteni és csakis a pozitívumra emlékezni.