Nem is írhatom azt, hogy túl vagyunk egy újabb éven, mert már javában 2015. februárjának a derekát tapossuk, ami ékes jele annak, mennyire rohan is az idő. Ha már a sebesen vágtató időről van szó, akkor meg kell említenem, hogy két napja érkeztünk vissza párommal Magyarországról, ahol mintha felgyorsítva teltek volna a napjaink. Hazaértünk, találkoztunk a családdal, barátokkal és ismerősökkel, majd jöttünk is vissza. Ennyi! Tíz nap kissé összefoglalt eseményei egy mondatban.
Az otthoniak közül többen is érdeklődtek afelől, mi van velem, mit csinálok és a szokásos, amolyan közhelyesnek mondható kérdéseket is megkaptam. Ámde mi mást is kérdezhetnének? Itt és most igyekszem kielégíteni a kérdésekre a választ.
1, Munkahely:
A munkahelyem immár több mint másfél éve ugyanaz. Azaz egy (törlő)kendő gyártó cégnél vagyok immár hivatalosan is operátor. A munkám alapvetően ugyanaz, mint volt korábban is, de egy másik gépnek vagyok az operátora, ami némileg eltér a korábban használttól, de 1-2 hónap alatt belerázódtam ebbe is, majd ténylegesen is a fő operátora lettem. Így tavaly május óta kétszer kaptam fizetésemelést.
Először az akkori supervisor-omnak köszönhetően emelték meg májusban, majd néhány hónappal később megkaptam az operátoroknak járó összeget. Január 2-tól pedig átkerültem délutános/esti műszakba, aminek köszönhetően plusz pótlék is jár. Szóval a munkahelyemen jelenleg minden rendben. A vezetőség normális, nem csesztet feleslegesen. Az elvárások emberiek, és normális kollégám is van.
2, Lakás:
Amióta kijöttem az Egyesült Királyságba nagyon sokszor költöztem. Egy 2013-as bejegyzésemben részletesen is leírtam a költözéseim történetét, amelyeket azóta kettő újabb követett. Ezeknek a leírását most mellőzöm.
A lényeg, hogy párom és én két barátunkkal (ők is egy pár) együtt kivettünk egy házat, ahol nyugodtan élünk. Bár a korábbi helyen is szerettünk, de sajnos váltani kellet. Viszont jól alakultak a dolgok és nem lehet okunk panaszkodni. Úgy gondolom, így négyen kényelmesen fent tudjuk tartani ezt a házat, ahol egy új életszínvonal vette kezdetét. Már-már valóban otthonos minden.
3, Magamról:
Az egyik általánosan és szinte mindenki által nekem szegezett kérdés az, hogy haza akarok-e menni? NEM TUDOM! Ha most azonnal kellene döntenem, akkor nem lenne a válaszom, de azt nem tudhatom, mi lesz később. Nem évekre tervezek előre, hanem hónapokra. Ha lenne egy jobb lehetőségem egy másik országban, akkor mennék oda. Nem ragaszkodom Angliához, nem ragaszkodom a munkahelyemhez és nincs végleges elképzelésem. Most itt vagyok, itt élek és itt dolgozom. Jelenleg több minden köt ide, mint haza, Magyarországra. Nem zárkózom el semmi elől, de nem tudnék határozott és magabiztost választ adni a fentihez hasonló kérdésekre.
Nekem a legfontosabb, hogy párommal együtt legyek, a többi pedig majd alakul.
A munkahelyem immár több mint másfél éve ugyanaz. Azaz egy (törlő)kendő gyártó cégnél vagyok immár hivatalosan is operátor. A munkám alapvetően ugyanaz, mint volt korábban is, de egy másik gépnek vagyok az operátora, ami némileg eltér a korábban használttól, de 1-2 hónap alatt belerázódtam ebbe is, majd ténylegesen is a fő operátora lettem. Így tavaly május óta kétszer kaptam fizetésemelést.
Először az akkori supervisor-omnak köszönhetően emelték meg májusban, majd néhány hónappal később megkaptam az operátoroknak járó összeget. Január 2-tól pedig átkerültem délutános/esti műszakba, aminek köszönhetően plusz pótlék is jár. Szóval a munkahelyemen jelenleg minden rendben. A vezetőség normális, nem csesztet feleslegesen. Az elvárások emberiek, és normális kollégám is van.
2, Lakás:
Amióta kijöttem az Egyesült Királyságba nagyon sokszor költöztem. Egy 2013-as bejegyzésemben részletesen is leírtam a költözéseim történetét, amelyeket azóta kettő újabb követett. Ezeknek a leírását most mellőzöm.
A lényeg, hogy párom és én két barátunkkal (ők is egy pár) együtt kivettünk egy házat, ahol nyugodtan élünk. Bár a korábbi helyen is szerettünk, de sajnos váltani kellet. Viszont jól alakultak a dolgok és nem lehet okunk panaszkodni. Úgy gondolom, így négyen kényelmesen fent tudjuk tartani ezt a házat, ahol egy új életszínvonal vette kezdetét. Már-már valóban otthonos minden.
3, Magamról:
Az egyik általánosan és szinte mindenki által nekem szegezett kérdés az, hogy haza akarok-e menni? NEM TUDOM! Ha most azonnal kellene döntenem, akkor nem lenne a válaszom, de azt nem tudhatom, mi lesz később. Nem évekre tervezek előre, hanem hónapokra. Ha lenne egy jobb lehetőségem egy másik országban, akkor mennék oda. Nem ragaszkodom Angliához, nem ragaszkodom a munkahelyemhez és nincs végleges elképzelésem. Most itt vagyok, itt élek és itt dolgozom. Jelenleg több minden köt ide, mint haza, Magyarországra. Nem zárkózom el semmi elől, de nem tudnék határozott és magabiztost választ adni a fentihez hasonló kérdésekre.
Nekem a legfontosabb, hogy párommal együtt legyek, a többi pedig majd alakul.
