Egy gyors és rövid bejegyzésre kerül ma sor, mert már több mint egy hónapja nem írtam, azaz nem adtam számot az itt történtekről.
Mióta kint vagyok, azóta folyamatosan történik valami. Akadnak olyan hetek, hogy kissé egyhangúvá válnak a napok, de sosem mondhatom azt, hogy teljesen egyformák. Az elmúlt három hétben pedig nagyon felgyorsultak az események és a feje tetejére állt idekint velem a világ.
A történet röviden annyi, hogy egy nagyon régi és jó barátomnak felajánlottam, jöjjön ki hozzám. Segítek neki mindenben, a kiútban, a szállásban, a munkakeresésben és egyéb dolgokban. Néhány hét kellett neki, hogy elszánja magát, de végül is feladott mindent és kijött. Bevallom, csak utólag döbbentem rá, nem gondoltam át rendesen ezt én sem.
Mivel tudom, milyen nehéz a kezdet és azt szerettem volna, hogy spóroljon, ezért megbeszéltük, hogy eleinte velem lesz egy szobában. Ebből máris jött az első gond, ugyanis a landlord közölte, hogy jöhet hozzánk, de akkor majd 300 fonttal megemeli a ház bérlési díját. Mivel a többiekkel nem szerettem volna kibabrálni, ezért elkezdtem új szobát keresni. Találtam is és már át is költöztünk... Jó helyen van a ház, jó társasággal, de a régi ház és az ott szerzett barátok hiányoznak.
A második nehézség a munkakeresés lett. Természetesen bementünk egy-két ügynökségre, de jelenleg nem akar semmi összejönni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehézkes lesz, de most így alakult a dolog. Egyikünk sem adja fel, de nem könnyű így a helyzet.
A harmadik nehézség az, ami minden külföldre utazó embert elér: a honvágy. A napok telnek, a négy fal nyomasztóan telepedik rá és tartva még az ismeretlentől nem igazán mer még kimozdulni. A barátok levelei és a hosszú napok pedig kikezdik. A honvágy és az új érzések pedig kikezdték. Igyekszem tartani benne a lelket, de nem könnyű. Nehéz mind a kettőnknek. Én már túl vagyok azon, amiben most ő van, de most én vagyok az egyetlen, akire idekint támaszkodhat, aki idekint tud neki segíteni, ami azért számomra is nehéz és nagy felelősség.
Ezzel be is fejezem a fenti kis beszámolóm. Bízok benne, hogy jobb lesz a helyzet és kitartunk mind a ketten.
Azért egy kis jó hírrel is szolgálhatok a kedves olvasóimnak. Múlt héten felkerekedtünk négyesben és elmentünk egy egész napos kirándulásra. A fő célpontunk Skegness volt, hogy megnézzük a tengerpartot, de megálltunk Stamfordban, hogy szemügyre vegyünk egy kastélyt és visszafelé Bostonban, hogy ott megnézzük a Szent Botolph (St Botolph's Church) templomot.
Az utunk első felében megálltunk Stamfordban, hogy szemügyre vegyük a Burghley House csodálatos panorámáját. Be kell vallanom, hogy csodálatos élményben volt részem. Mivel nem volt beütemezve ez az út, ezért belülről nem néztük meg, de így sem lehetett okunk a panaszra.
Folytatásként elmentünk megnézni a skegnessi tengerpartot, ami nem nyújtott ugyan csodálatos látványt, de úgy gondolom, megérte meglátogatni. Néhány órát azért sikerült eltöltenünk ott.
Visszafelé pedig megálltunk Bostonban, hogy szétnézzük kicsit és be kell vallanom, a St Botolhp's Church minden képzeletemet felülmúlta.
Legközelebb igyekszem kicsit bővebb és tartalmasabb beszámolót készíteni, de sajnos most ennyire futotta az időmből.
Kellemes napot mindenkinek!
