Újra itthon vagyok! Mármint újra itthon, Magyarországon. Mostanában hanyagoltam a blogot, ami köszönhető az időhiánynak és nem kevésbé a lustaságomnak, de most itt vagyok és jelentkezem.
Kezdésnek el kell mondanom, ez volt az eddigi legrosszabb hazajövetelem. Most valóban nem találtam a helyem abban a városban, ahol felnőttem, ahol minden sarok egy-egy történetet rejt a múltamból. Mégis idegennek éreztem magam ebben az ismerős környezetben. Jó érzés volt látni a barátokat, a családot, de valahogy mégsem éreztem idevalónak magam. Az életem jelenleg máshova köt. Mielőtt elindultam külföldre erre az útra, amelyet még nem tudom, merre vezet, egy barátom mondta nekem, hogy minden meg fog változni. Akkor nem hittem neki, hiszen miért is változna meg? Idő közben valóban megváltoztak a dolgok. Én is megváltoztam. A barátaim egy része ugyancsak szétszéledt. Van, aki külföldre ment, van, aki csak a várost hagyta el, hogy máshol próbáljon szerencsét. Számomra itt már semmi sem ugyanaz, mint régen.
A fenti kissé negatív hangvételű kezdés ellenére el kell mondja, jó volt itthon lenni. Jó volt találkozni mindenkivel. Annak ellenére is, hogy szembesültem a hazai bürokrácia fejetlen és felettébb idegesítő jelenlétével. Első körben kiderült, hogy már nem is élek, majd egy autót, amit már eladtam, azt korábban halálozás útján örököltem, mindezt úgy, hogy az előző tulajdonos szerencsére él és virul, de akkor sem örököltem, hanem megvásároltam. A biztosítónak beletelt néhány izzasztó percébe, hogy ennek utánanézzen a rendszerben. Egy rutin orvosi vizsgálatra majdnem egy hónappal későbbre kaptam időpontot, pedig volt beutalóm is, ami, mint kiderült, csak arra jó, hogy időpontot kérjek. Ezek mellett sorolhatnám még, hogy az elmúlt öt napom jó részét miért a hivatalok között rohangálva töltöttem el többnyire hasztalanul. Azért hosszas huzavona után egy dolog kivételével sikerült mindent elintéznem.
Tegnap este a barátokkal is össze tudtam ülni egy kis iszogatásra, élménymesélésre és a szokásos baromkodásra. Sajnos nem nagyon volt olyan ember itthon, aki elégedett lenne a helyzetével, és a legtöbben nem is látják a megoldás felé vezető utat. A levegőt, a hangulatot pedig átitatja a választás nem túl kellemes hangulata. Hallhattam érveket és ellenérveket szinte minden párt mellett és ellen. Ebbe a legkevésbé sem akartam belefolyni, mert sosem voltam az a nagy politizáló szellem.
Tegnap reggel gondoltam bemegyek a kedvenc kis kocsmámba, hogy igyak egy kellemes kávét. Amikor beléptem és köszöntem igen hangos válasz érkezett, amelyen meg is lepődtem. Gyorsan körbe is néztem, mert nem voltak ismerősök az arcok, majd elkönyveltem, hogy egy kisebb Fradi-tábor van jelen a helyszínen. Szóval a csendes kávézás egy darabog nem valósult meg, de jó volt látni, hogy már korán reggel ilyen hangulat uralkodik a szurkolók körében, ugyanis tegnap este került sor az NB I. 23. fordulójában a Ferencváros az Újpesthez látogatott. Szóval érthető volt a fokozott hangulat órákkal a meccs előtt. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy végül a vendégek nyertek 1:2-re.
Szóval negatív és pozitív élmények hadai sorakoznak a hátam mögött. Hamarosan pedig indulunk vissza, hogy ismét belevessük magunkat a munkába. Ha nem is volt könnyű, de azért jó volt itthon. Még ha nem is könnyű az itthoni helyzet, még ha legtöbb ember kilátástalannak is látja a jövőjét ebben az országban, még ha a jövő most bizonytalanabb, mint korábban, azért Magyarország az én hazám!
