Március 15.

Ma március 15-e van és ennek alkalmából hoztam egy kis meglepetést, ami nem más, mint Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeménye, de angol nyelven. Mindezt természetesen George Szirtes tolmácsolásában.

Az 5 Perc Angol és a Soundcloud jóvoltából mindenki meg is hallgathatja.

National Song

On your feet now, Hungary calls you!

Now is the moment, nothing stalls you,

Shall we be slaves or men set free

That is the question, answer me!

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

Slaves we have been to this hour,

Our forefathers who fell from power

Fell free and lived as free men will,

On land that was their own to till,

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

Whoever now his life begrudges

Deserves his death with thieves and drudges,

For setting his own worthless hide

Above his country’s need and pride.

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

The sword shines brighter than the fetters

It is the finery of our betters,

Of slaves and fetters we grow bored.

Leap to my side, ancestral sword.

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

Magyars, once more our name and story

Shall match our ancestors’ in glory

The centuries of shame and hurt

Can now be washed away like dirt.

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

And wheresoever we may perish

Grandchildren those graves shall cherish

Singing our praises in their prayers

To thank us that our names are theirs.

By all the gods of Hungary

We hereby swear,

That we the yoke of slavery

No more shall wear.

by Szirtes, George

Természetesen az angol mellett meg kell osztani magyar nyelven is, hiszen mégis csak a mi nemzeti ünnepünkről van szó.

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordtunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!