Harmadnap is szép reggelre ébredtünk. A nap ezer ágra sütött és jó volt kinézni az ablakon. Örültem, mert egész hétre esőt mutatott az előrejelzés, amiből eddig semmi nem valósult meg. Szerencsére! Ahogy lenni szokott, korábban keltem, mint párom, ezért volt időm megtervezni egy esetleges útvonalat. A terv szerint Marazion, Penzance, The Worlds End és St. Ives négyest látogattuk volna meg, de Marazion és a St. Michael's Mount már annyira magával ragadott minket, hogy ebben a kis faluban ragadtunk.
Még javában "tombolt" a dagály, amikor odaértünk, ezért ha a szigetre szerettünk volna átjutni, akkor hajóval kell mennünk, de ezt mi cseppet sem bántuk. Ha apály van, akkor egyszerűen át lehet sétálni.
"A sziget és a vár története egyaránt régre nyúlik vissza és fordulatokban gazdag volt. Véres időszakokat élt át, beleértve a normann hódítást, a Rózsák háborúját, a spanyol armada támadásait és a polgári forradalmat is. 1659-ben került Sir John St. Aubyn birtokába, azóta is az ő leszármazottai élnek itt. A számos legenda és mítosz mellett a St. Michael-szigeten egy nagyon is élénk és összetartozó közösség is él, ez és a történelem, a szubtrópusi paradicsomhoz hasonlatos gyönyörű kertek és a finom helyi ételek együttese adja a hely ellenállhatatlan vonzerejét." Forrás
Ahogy kapaszkodtunk felfelé szemünk elé tárult a gyönyörű kert, mögöttünk pedig a város és a nyüzsgés a
parton. A kastély belülről is legalább olyan szép volt, mint kívülről. Minden egyes szobában találtunk egy leírást, hogy tudjuk, hol is járunk.Miután végigjártuk a kastélyt körülnéztünk még a környékén, majd visszahajókáztunk a túlpartra. Ekkora már eldöntöttük, hogy a napot itt töltjük és nem megyünk sehova. Az idő szép volt, ezért letelepedtünk a tengerpartra és pihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése