Kezdésnek már le is írhatnám, hogy ez a hét volt az egyik legjobb hetem, de nem ugrok ennyire a dolgok közepébe. Kicsit visszakanyarodok a két héttel ezelőtti eltűnt pénzemhez, majd mesélek egy kicsit a munkahelyemről és néhány észrevétellel fűszerezem az egészet.
Legutóbb írtam, hogy két napomat nem számolták el fizetéskor. Akkor bementem az ügynökségre, bízván abban, hogy előkerül, mert én megdolgoztam azért a pénzért. Közben mások meséltek nekem rémtörténeteket, hogy ők is hasonlóan jártak, de sajnos nekik nem is lett meg. Igaz ott 1-1 napról volt szó, de a napok száma teljesen mellékes, mert ami jár az jár. Szerdán online ellenőriztem a playslip-et - nagyon remélem, hogy jól írtam - és ott megnyugodva nyugtáztam, hogy az eltűnt két napomat elszámolták. Szóval, ahogy írtam az előző bejegyzésemben, így most is bátran állíthatom, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem.
Időközben ezen a héten már a negyedik hetemet töltöttem el ugyanazon a munkahelyen, aminek én nagyon örültem. Hiszen nem kell várnom az ügynökség hívását, mert minden nap meg tudom nézni, hogy másnap kell-e mennem, és ha igen, akkor mikorra. Általában reggel 6-tól délután 5-ig dolgoztam, de néha 2-3 óráig. Viszont ezen a héten történt egy nagyon váratlan dolog. Ámde mielőtt azt elmesélem le kell írnom egy személyes észrevételt, ami engem nagyon pozitívan érintett. Az eddigi munkahelyeimen, legyen szó Magyarországról vagy jelen esetben az Egyesült Királyságról, nem volt túlságosan jellemző, hogy értékeljék a munkámat. Én olyan ember vagyok, aki igyekszik a tőle telhető legjobb módon teljesíteni. Persze nálam akadnak olyan napok, hogy egyetlen porcikám sem kívánja a munkát, de úgy gondolom, hogy olyan napok mindenkiél vannak. A mostani munkahelyemen már az első napon megdicsért a supervisor - nem akarom magyarul írni, mert itt így hívják -, ahogy azóta már többször is. Ebből kifolyólag valahogy jobb érzéssel töltött el munka közben. Persze itt sem az a jellemző, hogy minden nap az egekig magasztalnak, de az elmúlt négy hét alatt négy-öt, talán több olyan alkalom is volt, hogy a supervisor odajött hozzám, megveregette a vállam és megdicsérte a munkámat. Számomra ez egy nagyon kellemes dolog volt.
Három hete pedig oda kerültem egy géphez, amelyet bent csak Auto 1-nek hívnak. Nem megyek abba bele, hogy mit készítünk vele, mert nem lényeges. Ami igazából fontosabb az, hogy ott Gábor - igen, ő is magyar -, aki az Auto 1 operátora elkezdett betanítani engem. Igyekszik megmutatni a masina minden trükkjét, hogy én is képes legyek bármikor megoldani a felmerülő gondokat, mert az bizony napi szinten akad eme szuper géppel. Most szerdán pedig a supervisor odajött hozzánk, hogy menjünk be az irodába. Mint kiderül nem csak mi, hanem az összes Auto operátorának és dolgozójának jelenése volt. Ez tíz embert érintett, akik közül hét teljes munkaidős volt és velem együtt három, akik ügynökségen keresztül dolgoznak. Kaptunk egy beosztást, amit a jövőhéttől kell alkalmaznunk, így ebből kifolyólag már hetekkel előre is tudom, hogy melyik napon fogok dolgozni. A menedzser közölte velünk - ügynökségesekkel -, vegyük úgy, hogy mi is teljes munkaidősök vagyunk, de persze hivatalosan mégsem. Ha jól emlékszem, akkor ennek az itteni megnevezése temporary, ami kicsit több, mint az egyszerű ügynökséges ember, de kevesebb, mint a teljes munkaidős. A lényeg mégis az, hogy most jól alakulnak a dolgok.
Azért, hogy kicsit érdekes legyen a történet, tegnap történt egy nem várt esemény. Mivel hamarosan megyek haza, szólnom kellet bent is, hogy mire számítsanak. Tegnap kitöltették velem a Holiday Form-ot, amit egyébként négy héttel indulás előtt kell kitölteni, de én már egyet időben leadtam az ügynökségnél. A lényeg, hogy kitöltöttem, visszaadtam a supervisor-nak, majd műszak végén nézem, hogy nem vagyok beírva hétfőre. Persze az új beosztásom szerint nem is lényeg, de Gábor mellé valaki mást írtak be. Sajnos nem sikerült sem supervisor-ral, sem a menedzserrel beszélnem erről. Így nem túl kellemes szájízzel jöttem haza. A többiek mondták, hogy biztosan csak félreértés, amiben én is bíztam. Este öt óra után hívott Anette az ügynökségtől, hogy nem látja a nevem a hétfői listán. Miután megbeszéltük, hogy szerintem azt hiszik, hogy már hétfőn megyek haza, ezért nem írtak be, Anette közölte velem, mindenképpen menjek be dolgozni hétfőn. Miki barátom ma beszélt ezzel kapcsolatban a supervisor-ral, aki valóban azt hitte, hogy hétfőn megyek haza és mondta Mikinek, szóljon már nekem, hogy hétfőn menjek dolgozni. Így azért kicsit kellemesebb a hétvégém.
Ma ismét átköltöztem egy új szobába, mert egy új lakó érkezik a házunkba, akinek át kellett adnom a régi szobámat, amiben egyébként két-három hete laktam. Így ma nagy takarításban és pakolászásban voltam. Szerencsére most csak egy szobával jöttem arrébb, de be kell vallanom, már elegem van a költözködésből.
Ezek voltak a fontosabb események az elmúlt hétről! További kellemes hétvégét mindenkinek! Én most kapcsolok egy kis zenét - ma Peti barátom emlékére Nightwish napot tartok, és ezen a napon a Carlsberg a kísérőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése