Néhány szó a költözésekről - És egy rövid monológ tőlem...

Az élet nagy dolgai mind az emberekben zajlanak. Érzések, vágyak, álmok és ábrándok, amelyek vezetnek minket életünk során, és az emberek a múltbéli cselekedeteinkből levont következmények összességeként tekintenek ránk. Manapság elfelejtetünk élni. Álmokat és elképzeléseket hajszolunk egy életen át, hogy a végén elmondhassuk; Néhány dolgot sikerrel teljesítettünk! De valóban ez lenne az élet rendje? Nem mondhatom meg a választ. Én is a bennem zajló események láncreakciójának vagyok az áldozata, de mégis hiszem, hogy a sorsom a saját kezemben van. Én döntöm el, milyen legyen a jövőm, s az élet az, amely akadályokat gördít elém.

Mielőtt bármibe is belekezdenék meg kell köszönnöm az olvasóknak a lankadatlan figyelmüket. Az elmúlt két hónapban rohamosan megnőtt ennek a blognak a látogatottsága, aminek nagyon örülök. Bízok benne, hogy ez a növekvő tendencia megmarad, de külön megköszönöm azoknak, akik bármilyen közösségi oldalon ajánlják a blogomat.

A nagy költözködések

Ez a hét sem telt el események nélkül. A múlt héten eldöntöttem, hogy ismét költözni fogok. Az elmúlt három hónapban a negyedik költözésemre került sor. Viszont nem ugrok ennyire a dolgok közepébe. Kezdem inkább az elején.

1. szoba

Decemberben - Zolinak köszönhetően - egy viszonylag nagy szobába költözhettem be, amelyben volt egy nagy ágy, egy gardrób, egy kis polc, egy hűtő és egy mikró. Nem volt a legjobb szoba, de kezdésnek megtette. Már akkor el volt döntve, hogy átköltözöm egy másik házba - ahol Zoliék laknak - karácsony után nem sokkal. Szóval az első szobán nem volt túl rossz, de nem szerettem a házban lakni. Olyan volt, mint egy kisebb tömegszálló. Összesen tizenöten laktunk ott. A konyha szinte mindig foglalt volt, és erre a sok emberre két WC és ugyanennyi fürdőszoba volt. Már nagyon vártam, hogy költözhessek, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztük. Arról nem is beszélve, hogy a szobáért hetente 80 fontot fizettem, ami indulásnak nem volt túl kevés.

2. szoba

Már a januárt tapostuk, amikor nehezen, de elköltözött a lengyel srác a nekem szánt másik szobából és én átmehettem. Az is hasonló paraméterekkel és berendezésekkel bírt, mint az előző, de legalább már barátok között voltam, viszont már "csak" 70  fontomba fájt hetente. Az átköltözésem hétvégéjén a tulajdonos máris bulit szervezett a házba. Mint kiderült az a ház amolyan buli hely. Ha jön a jó idő, akkor 1-2 hetente mindig csinálnak valami összejövetelt. Persze az ott lakókra meg magasról tettek. Én például egy tízórás műszak után értem haza, de ami ott fogadott az szavakba nem elmondható. Mintha egy disznóólba léptem volna be. Sikerült hideg vízben lezuhanyoznom, mert a fűtésünk időközben elromlott. Alig nyugodtunk le, mikor is jött a tulajdonos, hogy át kell költözöm egy másik szobába, mert ahol éppen tartózkodom, azt kiadta valaki másnak 80 fontért. Persze mondta, hogy nem kell messzire mennem, mert a nappalinkat kialakítja nekem szobának. Nem mondhatom, hogy örültem, de nem volt kedvem sem vitatkozni vele.

3. szoba

Azon a héten a tulajdonosunk, aki egyébként egy építkezéssel foglalkozó cégnél dolgozik, szétbombázta az egyébként sem túl nagy konyhánkat. Napokig használhatatlan volt, mert reggeltől-estig bontott, épített és javítgatott. Végül elkészült az új nappalival, majd a régi kialakította "szobának".  Hogy is nézett az ki? Képzeljen el mindenki egy ablaktalan szobát. Megvan? Helyes! Most képzeljen mindenki hozzá egy üvegajtót, ami a nappalira nyílik. Az is megvan? Nagyszerű! Nos... Így nézett ki az újdonsült szobám, amit 70 fontért vesztegetett a tulaj hetente. Ismétlem... 70 fontért! Levegő nem volt, szellőztetni alig lehetett, napfényt is csak nyomokban "tartalmazott", arról nem is beszélve, hogy ha valaki a nappaliban vagy a konyhában tevékenykedett, akkor mindent hallottam. A nappali ajtajában való cigizést már nem is említeném meg. Ezek miatt a dolgok miatt a költözés mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy ha már távol vagyok mindentől és mindenkitől, amit és akit szeretek, akkor is valami minimális kényelmet szerezzek magamnak. Abban a szobában sem kényelem, sem nyugalom nem volt.

4. szoba

A Plus Wipes-ban megismerkedtem és összebarátkoztam Gáborral. Néhány hete felajánlott egy kis szobát az ő házukban, ami elég szép környéken van. Eleinte bizonytalan voltam, mert nem ismertem senkit ott Gáboron kívül, emellett már nagyon untam a költözködést, de múlt héten mégis elszántam magam. Azt hozzá kell tennem, hogy sok dolog közrejátszott, amelyeket most nem ecsetelnék. Így múlthét szombaton átjöttem, hogy ismét szemügyre vegyem a szobát és határozottan tetszett. Nem nagy, de barátságos. Gáborral elkezdtünk sörözgetni és lassan megjelent a ház többi lakója is. A vége az lett, hogy a sörök mellet előkerült nem kevés pálinka és egyéb italok is, amelyekre nem igazán emlékszem már. Azaz sikerült rendesen berúgnunk, de nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó fejek voltak a leendő lakótársak, amely azért megnyugtatott. Kedden át is költöztem. Ez a ház és az itteni közösség merőben más, mint amit eddig tapasztaltam. Az előző helyeken hiányoltam a munkamegosztást és a közös dolgokat. Itt minden megvan, ami ugyancsak szimpatikus.