Alig egy napra vagyok attól, hogy elhagyjam hőn szeretett hazámat. Sajnos már én is itt tartok... Nem szívesen megyek el, de be kell vallanom, hogy az elmúlt években egyre nehezebb lett megélni kicsiny országunkban. Nem fogok politizálni, sem hasonló. Egyszerűen csak az a gond, nem érzem azt, hogy egyről a kettőre vagy legalább a másfélre jutnék. Évek óta egy helyben állok, mintha oda lennék betonozva a múlthoz, ami nem ereszt. Egy ismerősömmel való beszélgetés következtében viszont fellelkesedtem, majd úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy kicsit felkavarni magam körül az állóvizet.
Természetesen ez nem volt ilyen egyszerű. Jelenleg apumon kívül kevés visszatartó erő van, de az ő betegsége elég súlyos, ami eddig pont elég volt, hogy ne is nagyon gondolkozzak azon, hogy elmenjek más országba dolgozni. Persze ő biztat és biztatott korábban is a legjobban. Viszont ma már ott tartunk, hogy azt a "gyógyszert" - nevezzük gyógyszernek, de ez nem teljesen állja meg a helyét - nem tudjuk megfizetni, ami elméletben használna neki. Sajnos ez csak elmélet marad egyenlőre, mert ahhoz, hogy lehessen rá bármit is mondani folyamatosan használni kellene.
Szóval jelenleg ott állok, hogy holnap délelőtt útra kelek és nekivágok a nagyvilágnak. Ma még van némi csomagolni valóm, meg számos helyre el kell még mennem, mert többen is megkértek, hogy indulás előtt találkozzunk, de elég nehéz beosztani az időmet jelenleg. Mindig jön valami, amit meg kell csinálni, amit el kellene még pakolni. Így a mai napom elég gyorsan el fog telni, hogy holnap reggel hatóra körül arra ébredjek, mindjárt indulás.
Ez a blog pedig azt a célt fogja szolgálni, hogy mégse essek ki teljes mértékben az írásból. Mivel csak egy tablet lesz nálam, amivel még nem igazán volt időm megismerkedni, ezért egyenlőre nem igazán tudom folytatni a regényem írását. Bár már gondolkodtam a hagyományos toll és papír megoldásban is. Nesze neked kényelem! Szóval ezen blogon fogok bizonyos időközönként beszámolni a kinti életem részleteiről. Hogy milyen részletesen, milyen gyakorisággal azt még nem tudom, de az idő minden kérdésre megadja majd a választ.
Az is megfordult a fejemben, hogy amolyan oktató jellege is lesz a blognak, amiben leírom a saját tapasztalataimat azoknak, akik esetleg arra vállalkoznak, hogy nekiinduljanak a nagy világnak, hogy szerencsét próbáljanak. Ezt nem ígérem meg, de azért megpróbálok egy-két hasznos információval szolgálni, hátha később valakinek a hasznára fog válni.
Az pedig, hogy ez a blog milyen hosszú életet fog élni még nem tudom. Erre majd a szerencse adja meg a választ. Mivel nem biztos munkára megyek ki, hanem sok-sok "talánra", ezért lehet, hogy egy hónap múlva már ismét itthon leszek, de lehetséges - és én ebben bízok -, hogy lesz sok mesélni valóm és munkám.
Akinek van kedve, tartson velem egy utazásra, aminek nem lehet látni a végét, amiről nem lehet tudni, hogy mit rejteget számomra és főként, amit maga a nagybetűs élet ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése